Vacakul aludtam. Nagyon. Talán a tegnap esti bejegyzés szemlélteti lelki állapotomat. A tegnapi nap nagyon feldúlt. Itt van ugye az új ismerős, és Barbi. Csütörtökön megnyugodtam, hogy még idejében változtattam, pénteken nem beszéltünk de valamiért ez nem borított ki. De tegnap…

Az idő ólomlábakon jár... Na jó, ezt most hagyom abba. Tehát elég lassan múlik most az idő. Még csak 2 napja tart a 4 napos hétvége, de én már nagyon unom. Már mennék a tanfolyásra, mennék emberek közé. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog hiányozni. Nem történt semmi…

Néha bizony elég lassú. Ha az ember vár valamire, vagy valakire, csak vánszorog. Bezzeg ha jól érzi magát! Netán valamit meg kell csinálnia határidőre. 4 nap. Nem sok. Nem MINDIG sok. Nekem ennyit kellett várni Klau válaszára. Egy örökkévalóságnak tűnt. Tegnap jó volt, mert…

Tényleg hatalmas úr. És én nem tudok vele gazdálkodni. Egyszerűen kifolyik a kezeim közül. Egész napokat vagyok képes úgy eltölteni, hogy nem csinálok semmit. Egyetemi éveim alatt rengetegszer csak ültem hétvégén az albiban, és a TV-t bámultam. És közben iszonyatosan…