Novics dógózóba megy. (ment)

Nagyon sok dologról kellene írnom. A Zsoltiról, akit meg bírtam volna fojtani a vakáció végére. Arról, hogy mennyire megbántottam Krisztit. Arról, hogy milyen tapló vagyok vele néha. Arról, hogy mit hozott a Jézuska. Az időjárásról. Rengeteg dolog történt ebben a kerek egy hónapban, de mind közül az állás a legnagyobb változás. Krisztit nem most bántottam meg először, a Zsolt már régóta egy idióta, csakúgy, mint az időjárás. De most akkor leírom szépen, hogy mi is történt. Mik is történtek.

Akkor kezdeném egy olyannal, amit az imént nem is említettem, pedig régi nagy kedvenc. A tömegközlekedés.

Mikor mentünk fel Krisztiékhez, késett a vonat. Kriszti még telefonált is az anyukájának, hogy Szfehérvár után még jók vagyunk, utána már nem lesz gond. Lett. Jó fél órát késtünk, minek következtében igencsak kevés időnk volt az átszállásra. Szerencsére a BKV pénztárban nem volt tumultus, ellenben hála egy-két fecsegő-tipegőnek - csoszogó vénasszony, gurulósbőröndös kislány - éppen az orrunk előtt ment el a metró. És nem csak a Déliben, de a Deákon is. Ez utóbbi helyen ráadásul Kriszti a nagy sietségben rossz felé vezetett, így tettünk egy szép kitérőt. (De nem csak mi.) Kriszti már tiszta ideg volt. De hála az Óberhének, a ceglédi vonat késve indult, így elértük. Igaz futottunk - bár nem kellett volna, de ezt nem tudtuk. Szóval végülis a megbeszélt időben érkeztünk meg Nyáregyházára.

Volt vendégjárás meg minden. Ezzel nem untatnálak titeket. (És az igazat megvallva nekem sincs kedvem mindent leírni.) Lényeg, hogy voltunk Edééknél - Kriszti egyik unokatesója - és egész jól elvoltunk. Ede elég nehéz természet, de én kifejezetten kedvelem. Pasziánszoztunk. 5-en. Jó volt, mert elég jó lapokat kaptam, és a hangulat amúgyis jó volt. És ajándékot is kaptam. Egy kis édességet. Kriszti meg egy eredeti moszkvai matrijoska babát, Kis Vakondos mintával. Odáig van érte.

Ha már így szóba kerültek, akkor ajándékok. Krisztitől egy hengerpárnát kaptam karácsonyra, és egy huzatot rá a névnapomra. A huzatom általa hímzett nyulak vannak. 3 darab. Most majd nem kell az ő párnáját ellopnom, mert van sajátom. Én nem voltam ilyen kreatív. Egy kis nyúl és egy kis liba formájú kulcstartó plüss figurát kapott tőlem. A nyúl ugye én vagyok, a libákat pedig nagyon szereti. A családtól általában pénzt kaptam, mivel arra van a legnagyobb szükségem, illetve anyuéktól egy -  Márquez: Bánatos kurváim emlékezete - és Rebitől egy másik - A világ - ahogy Gabriel García Márquez látja - könyvet kaptam. A Kriszti anyuéktól 2 bögrét, apuéktól pedig egy alvó angyalkát kapott.

Krisztivel keresztanyáméknál szilvesztereztünk, és még ott töltött pár napot, majd ment haza. Nagyon kiborult. Én is hülye voltam, de a Zsolt is megviselte, mint ahogyan engem is. Kiborító a gyerek. Belekapott a macska a szemébe, de ebből sem tanult. Az eset nem volt előzmények nélküli. Már nyáron beleharapott a fülébe. Most már 2x is megkarmolta, abból egyszer az arcát. Most is morgott már. Keresztanyu szólt is. De nem! Azért sem. Egyszer csak nagy visítás. És az egészben a legmókásabb az, hogy ezt kívántam. Hogy végre nyugtunk legyen. Igaz nem pont azt, hogy a szemébe, de azt, hogy jól karmolja meg, és menjenek vele az ügyeletre. És bejött. Mint ahogy az is, hogy egy LCD tv-t hiányoltam még. Azt is vettek a házimozi mellé.

Végül munkám is lett. Anyu telefonált hétfő reggel, hogy be kell mennem állás ügyben a munkaügyre. Nem sok kedvem volt. Gondoltam ez is valami hülyeség, vagy ha nem, akkor nem én kapom meg. De anyu nem hagyott, és bevitt. Krisztit ott kellett hagyni egyedül a Zsolttal, mert keresztanyuék bevásárolni voltak. A kirendeltség-vezetővel beszéltem, aki nagyon kedves volt. Egy uniós forrásból finanszírozott programban leszek - vagyok - mentor. Ne kérdezzétek, hogy mit csinálok, mert még én sem tudom biztosan, és amúgyis bonyolult az egész. Lényeg az, hogy egy kis hátszéllel - anélkül szinte sehová sem lehet bejutni - megkaptam az állást, és már túl is vagyok az első munkanapomon. Ami elég unalmas volt. Még nincs felhasználónevem ezért nem dolgozhattam, csak nézegelődtem a neten. Délután küldtek ki leveleket címezni. Akkor végre el tudtam magam foglalni. Az információs srác, akivel címeztem - szintén Egerben végzett, valamilyen szoc szakon. Berényben lakik, ezért fel is ajánlotta, hogy elvisz haza. Most van bérletem, de lehet, hogy jövő hónaptól vele járok inkább be. Majd meglátom, hogy egyáltalán megtartanak e. Meg tudom e állni a helyemet. Én mindent megpróbálok, aztán csak lesz valami.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.