Nem is tudom, hogy hol kéne kezdeni, illetve mivel. (Persze. A legcélszerűbb az lenne, ha az elején...)

James - volt gimnáziumi osztálytársam - szólt, hogy szeptember elején lesz egy gerinctúra a Radnai Havasokban. A túrát a Szatmári EKE - Erdélyi Kárpát Egyesület - szervezi, és a magyar egyesületből is szerveznek utat. Magyarországról végül nyolcan mentünk, Erdélyből pedig hatan jöttek. A legnagyszerűbb az volt, hogy DrágaBarátom is jött. Csak miattam, mert amúgy nem jár túrázni.

Szeptember elsején hajnalban indultunk Budapestről. Mókás dolog volt, amikor Nyíregyházán beszállt a negyedik tag is hozzánk. A James kocsija teljesen tele volt. A hátsó ülésen utazók meg sem nagyon tudtak mozdulni. Az út remek hangulatban telt el. DrágaBarátom lökte a rizsát, miközben James idegenvezetést tartott nekünk. Elég sokat tud Erdélyről. Őszintén szólva egy kicsit - vagy talán nem is annyira kicsit - nacionalista. De most nem ez a téma. Szóval az út nagyon jó hangulatban telt, annak ellenére, hogy a James kocsiját nem 600 km-es utazásra tervezték. Pláne nem 4 embernek nagy táskákkal.

Hétfőn a hosszúmezői lelkésznél aludtunk. Este micset - olyasmi, mint a csevapcsicsa - sütöttünk tárcsán, és megkínáltak minket a házi cseresznyelikőrjükből is. Nagyon finom volt. Gyümölcsíze volt, nem aroma. Kedden szintén hajnalban keltünk, és egy több órás kocsikázás után megérkeztünk a Rotunda-hágóhoz. Itt kiraktak minket az autók és visszamentek Borsára, a túra végállomására, majd egy autó visszahozta a sofőröket. Mi közben elindultunk. A "lassú csapathoz" csatlakoztam DrágaBarátommal, így nem kellett rohannunk.

A táska elég nehéz volt, de ki lehetett bírni. Szerencsére a terep is egész könnyű volt. Az elején nem vágott földhöz a látvány. Az első nagyobb pihenőnél - amit mi tartottunk, mert a csapat többi része igencsak lemaradt - viszont gyönyörű látvány tárult elénk. Nagyon jó volt pihenni egyet. Megebédeltünk, élveztük a látványt és a meleg napsütést.

Az első táborhelyünk a Lala-tó mellett volt. (Nagyon sokat kellene írnom, ha mindent el szeretnék mesélni...) Másnap reggel pont időben keltem, hogy megnézhessem a napfelkeltét. Ezután pedig mosakodtunk Jamessel. Mondhatom elég hideg volt a víz, de nagyon jól esett, és felfrissültünk tőle. Nagyon jó volt utána felvenni a száraz, tiszta ruhákat. Miközben mi pancsoltunk Jamessal, DrágaBarátom talált egy egeret/pockot a táskám alatt. Nagyon barátságos kis jószág volt. Ő lett a nap sztárja. Rengeteg kép készült róla. A második nap nehéz volt. Sokat mentünk, és nagy volt az emelkedésünk. Volt, hogy nagyon keskeny volt a gerinc, és meredek a hegyoldal. Egy szakaszon elég nehéz volt az átjutás. Csak gatyafékkel lehetett leereszkedni, és ez nem volt könnyű a nagy táskákkal. A táborba viszont elég korán beértünk és még napozni is volt idő. Sőt volt egy kis tavacska - tengerszem -, amiben pancsoltunk. Ennek  meleg volt a vize, mert sekély volt. A gond csak az volt, hogy iszapos volt az alja.

A harmadik nap közepes nehézségű volt. Csak az a kis szélvihar nem kellett volna. Elégé lehűlt a levegő, és még szemerkélt is az eső. Fel kellett vennem az esőnadrágomat - mert nekem olyan is van! - amikor kimásztunk - táskák nélkül - a Gargalóra. Délutánra szerencsére jó idő lett. A táborveréskor már remek idő volt. Éjszakára viszont megjött a hidegfront. Nagyon csinos kis vihar kerekedett belőle. Be voltunk rezelve rendesen, mivel egy platón táboroztunk, és csak úgy cikáztak a villámok. A szél sem volt semmi. Egy roham annyira megdöntötte a sátrat, hogy már attól féltem, hogy eltörtek a rudak. Az eső pedig úgy esett, hogy azt hittem kilyuggatja a ponyvát. Ennek ellenére mégis sikerült elaludnom.

Az utolsó előtti nap megint elég kemény volt. Hála "Susnyás" Sanyinak, aki belevitt egy kis extrémet a túránkba. Nem a túravezető ment előre - aki azon a szakaszon a saját bevallása szerint mindig eltévedt -, hogy felderítse a terepet. Mivel nem tudta, hogy merre kell menni, ezért ment előre. Csak az a gond, hogy ez az előre egy idő után egy sziklafalban végződött, amin egy kis patak csordogált lefelé. És amit mi megmásztunk. Rendesen be voltam rezelve. Semmi biztosítás, 25 kilós táska. De a legjobb a fal tetején jött. Meg kellett volna kerülni - ami nem is lett volna nagy út -, hogy elérjük a tavakat. A lefelé út sem volt könnyű, annak ellenére, hogy közel sem volt olyan meredek, mint a felfelé út. A Bogi - hivatásos túravezető, és hegyimentő - végig figyelt ránk, mindig bevárt minket. És mint később megtudtam, a viharban is körbejárt, hogy megkérdezze mindenki jól van e. A tavaknál megebédeltünk, majd megkezdődött a kemény emelkedő a Nagy-Kövesre. A csúcson nem sokat gyönyörködhettünk a tájban, ugyanis köd volt Borsa felé. Majd a másik irányban is. A táborhelyig - a meteorológiai állomás mellett - 500 méteres ereszkedő követezett a tejfehér ködben. A táborhelyen iszonyat hideg volt. Aznap nem is volt kedvem mosakodni.

Az utolsó nap egy 800 méteres ereszkedő várt ránk. Nem volt kellemes újra visszatérni a civilizációba. Egy kicsit kiábrándító. Egy borsai vendéglőben vártuk meg a sofőröket, akik elmentek a hágóban hagyott autóért. Megkóstoltam a román specialitásokat. A zöldséglevest, és a puliszkát. A leves nagyon finom volt, a puliszkát viszont nem bírtam megenni. Nagyon olajos volt az alja, nem bírta a gyomrom. Hazafelé is jó volt a hangulat, bár már elég fáradtak voltunk. Szerencsére sikerült elérnünk a pilisi vonatot, így vasárnap éjfélre már itt voltam a Kiccsimnél.

Statisztika: 59 800 méteres távolság, 3 318 méteres össz emelkedés. Leégett, és kiszáradt orr - most már lehámlott róla a bőr -, cserepes, herpeszes száj - ezt az utolsó nap, szerintem az étteremben szedtem össze.

Van rengeteg sztori is. Sanyiról elég sok. Nagyon aranyos ember. Ami még fontos, az az, hogy voltam - igaz csak átutazóban - Ököritófülpösön.

Mi csak hideg élelmet ettünk. Annyira nem volt kellemes dolog. A végére már meguntam az almát, és a kekszet. Azt az almát, amit komoly kutatás után sikerült csak felkutatni.

Képek majd lesznek. Majd ha hazaértem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.