A mai nap nem csak azért jeles, mert életem első igazi, komoly munkahelye, hanem azért is, mert ma vagyunk Krisztivel egy évesek. Kemény egy év volt. Elég gonosz voltam néha vele, és viszont. Voltak konfliktusok, de túljutottunk rajtuk. Majd csak a szépre emlékezünk, a rosszat elfeledjük.

Mostanában elég szomorú, mert fél, hogy nagyon keveset fogjuk látni egymást, ha nem kap valami állást is, vagy nem jut be egy munkaügyes tanfolyamra, mint én. Elég kevés az esély, hogy sikerül majd valamit találni, de én nem szeretném feladni. Én is jobban örültem volna egy bp-i állásnak, de nekem ez jutott, és ennek is nagyon örülök.

Egy kicsit borús hangulatban várta az évfordulót, de szerencsére a levelem, amit írtam, célba ért. Nagyon örül a rólunk készült közös képnek is, amit kinyomtattam és elküldtem neki. Egy kicsit jobb kedve lett tőle.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.