Itt a LINK a képekhez, amit ígértem.

Egyebek:

Nagyon jó volt Krisztinél. Az, hogy egy hétig nem tudtunk beszélni egymással, jót tett. Még jobban hiányoztunk egymásnak. Jobban mondva, én hiányoztam neki jobban. Természetesen nekem is hiányzott már, de az átélt kalandok, a táj, a társaság, az egész túra, elég sok energiámat lekötötte. Teljesen kizökkentem az itthoni kerékvágásból, és ez nagyon jó volt. Ő meg maradt otthon, és jobban érezte, hogy nincs ott valami, valaki, aki minden nap ott szokott lenni. Olyan jó volt érezni, hogy mennyire szeret. Máglyarakást sütött nekem, mert azt szeretem. Mindenhol leporolt, mert valószínű por allergiám van, mivel a hegyekben semmi bajom nem volt. De a legjobb az volt, ahogyan este hozzám bújt. Korábban nem szokott. Mindig én bújtam mögé, most viszont, amikor megfordultam, akkor ő jött mögém, és ölelt át. Ez bár apróság, nekem sokat jelentett.

Szombaton falunap és szüreti mulatság volt Nyáregyházán. Mi csak a tűzijátékot mentünk ki megnézni. Ahhoz képest, hogy csak egy falunap volt, szerintem szép volt. Persze voltak technikai gondok az elején. Vagy fél órát - ha nem többet - kellett várni, hogy elkezdjék, ráadásul egy kukkot sem mondtak. Voltak, akik már elmentek haza.

Majd' minden este pasziánszoztunk. Kriszti nagyon szeret, ezért játszottam vele, noha nem kedvelem a kártyajátékokat. Így legalább volt közös esti program, és nem csak a TV-t bámultuk, vagy valami filmet néztünk. Ebből a szempontból élveztem.

Mikor mentem fel 31-én Budapestre, akkor Lelle-felsőn kigyulladt a mozdonyunk. Jól kezdődött számomra a túra. 2 órás késést szedtünk össze. Ez leginkább azért bosszantott, mert ezt az időt Krisztitől vették el. Feljött elbúcsúzni tőlem, mondván, lehet akkor lát utoljára.

A túráról jutottak eszembe még dolgok, de mindet túl hosszadalmas lenne leírni, és nem is lehetne olyan jól elmagyarázni, mint élőszóban. Szóval most ennyi.

Még valami, a húgomról. Képes volt hétfőn - vagy kedden - este felhívni, hogy kioktasson, hogy keressek már munkát, és nem a túrára kellene költeni a pénzemet. Persze azért az elején megkérdezte, hogy mi van velem, hazaértem e. Persze én felhívtam anyut, amikor ismét Magyarországon voltam, de úgy látszik nem szóltak a húgomnak. A lényeg, hogy képes volt kioktatni. Én először próbáltam hárítani, de amikor nem engedett, csak azért is kötötte az ebet a karóhoz, fogtak és kikapcsoltam a telefonomat. Nem tudom, hogy haragszik e még, de akkor eldurrant az agyam. Mintha én nem szeretnék végre a saját lábamra állni, és függetleníteni magamat. Csak sajnos ez nem olyan könnyű dolog...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.