Bizony az.

Ma ment el Kriszti haza. Itt voltunk Márián. Kettesben. (Vagyis 2 - inkább 1,5 - napot itt volt a Rebi is az egyik pesti ismerősével, de nem zavartak sok vizet.) Együtt főztünk. Finomakat. A brassói valami isteni! Anyu mondta - miután neki is eldicsekedtem ezzel -, hogy lehet, csak azért ízlik ennyire, mert szerelmes vagyok a szakácsba. Ez igaz. De szerintem finom is. Szerinte pedig az énáltalam készített vodka-barack a finom. Először ő készített, majd én. Olyan nagy különbséget nem éreztem a kettő között. Az enyém csak egy árnyalattal jobb. :D

Volt egy kis vitánk. Vagyis nem is olyan kicsi. Nem tudom - illetve nincs kedvem leírni, mert nagyon bonyolult a dolog - elmagyarázni, hogy mi is volt a gond. Most tört ki a sok felgyülemlett probléma. Nem figyelek rá. Elhanyagolom. Nem mutatom ki neki az érzelmeimet, csak mondom. Több romantika kellene.

Megpróbáltam jobban figyelni rá. Volt romantika is. Mécsesekből kiraktam, hogy volim te. Persze nem sikerült, mert szeles volt az idő, és állandóan elfújta őket. És a szúnyogok is csíptek, így nem tudtunk sokáig kint ülni. De ezután minden este "mécseseztem". Hangulatos volt így filmezni - Star Trek eredeti sorozat Kirk kapitánnyal. Otthon mondjuk nem lett volna az. Ott nagyon sok a zavaró körülmény, ezért nem is próbáltam. 3 este ki is ültünk. Vettem szúnyogriasztós mécsest. A terasz szélére is raktam kis teamécseseket, és a padra is az ajtó mellett. Volt pár az ablakpárkányon is. Azt használtuk asztalnak, ott voltak a poharak. Véleményem szerint nagyon hangulatos volt. De a lényeg az volt, hogy csak ketten voltunk. Nem volt ott a gép sem. Nem ment a net. Csak mi ketten voltunk.

Ha jól hallottam, akkor egyszer megszólt minket egy fiatal srác. Hogy egy ilyen colosnak milyen kicsi barátnője van. Persze nem biztos, hogy ezt mondta. Csak annyit értettem, hogy colos, meg valamit a trendről, hogy magas fiú, alacsony lány. Egy kicsit zavart a dolog. Pedig hülyeség. Nem a trend után megyek, és amúgy is az alacsony lányok tetszenek. Bár az tény, hogy egy-két dolog könnyebb lenne, ha nem lenne köztünk 26 cm.

Most befejezem, mert fáradt vagyok. Ez gondolom látszik az írásomon is. Holnap majd írok az ajándékról, a csőtörésről, és még ami eszembe jut.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.