Szerencsére nem szólt olyan, hű de nagyot, de azért nem volt kellemes.

Természetesen magamnak köszönhetem az egészet. Nem én rontottam el - és nincs is igazából elrontva még - de nagyon beleéltem magamat. És mindent rögtön akarok. Lehet, hogy lesz ebből még valami, csak nem most. Csak az a gondom jelenleg, hogy ez a sok "talán", "lehet", "meglátjuk" kezd kiakasztani. Jó lenne már egy stabil pont. Persze most van munkám - ma megkaptam a szerződést - január hónapra - de jövő héttől megint kétséges. Lesz e végig meló, vagy csak márciustól? Vagy még később? Kriszti sem szeretné a "lehet"-ekre és a "talán"-okra lejönni. Megértem.

Amúgy a Béla jár focizni - terem, öregfiúk - és ismeri a nagyszakácsi polgármestert - amúgy hivatalból is jár oda, mármint Nagyszakácsiba -, aki ismeri - jó barátja - a megyei levéltár igazgatója. Múlt héten szóltak, hogy hívjam fel ma. Megtettem. Sajna nincs jelenleg állás, de szeretne velem találkozni, hogy megismerjen, hátha később lesz állás. Én persze már tutira vettem, mert miért csak most szóltak volna, amikor vagy két hónapja elküldtem az önéletrajzomat a polgármesternek. De mindegy. Talán így a jó. Talán Kriszti megkapja az állás Fonyódon. Talán külön tudunk költözni.

Talán. Lehet. Meglátjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.