Mert ilyen is van!

Ugyebár az előző bejegyzésben említettem, hogy csőtörés volt, és a kárelhárításhoz szükségünk lenne gipszkartonra. Sajnos azonban nem tudtunk szerezni. Nem volt senkinek darab, anyuék ismeretségi körében. De az enyémben volt. Nem is gondoltam volna. Ceca lepett meg tegnap este, hogy nekik van elfekvőben pár darab, és talán jó lesz valamelyik. Meglepődtem. Először arra gondoltam, hogy Maci szólt neki. De nem mondtam neki sem... Akkor honnét tudhatja, hogy nekem gipszkarton kell? Persze nem jöttem rá. Nem is gondoltam volna. Ő mondta ma, amikor bementem a szajréért, hogy a blogomban olvasta. Végre láttam valami hasznát a billentyűzet koptatásának. A notimon már úgyis fényesek egyes billentyűk a sok használattól. Mókásan néz ki. Amúgy a betűk még nincsenek lekopva, semmi baja nincs, csak ha bizonyos szögből éri fény, akkor fénylik.

Betű. Kriszti elég viccesnek tartja - és jókat derül rajta -, hogy egyes szavakat - amiket hosszú magánhangzóval írunk - röviden ejtek. Például a betű. Ezen bukott ki a dolog. Nem tudom - tudtam -, hogy ü vagy ű a vége. (Soha nem voltam egy jó helyesíró.) Miután ez kiderült - vagyis feltűnt neki - elkezdett szavakat kérdezgetni, hogy azokat hogyan ejtem. Persze ez így nem jó, mert ha az ember tudja, hogy ott hosszú magánhangzó van, akkor már máshogyan ejti, mint alapból.

ui: Bocsánat a pocsék stílusért. Most hirtelen elég vacak kedvem lett. És mostanában fáradt is vagyok. Nincs kedvem, annyit, olyan részletesen és esetleg jól megfogalmazva írni.

uui: Ma megküldték postán a nyelvvizsga bizonyítványomat, így elvielg egy hónapon belül már diplomás leszek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.