Ma cuccoltam át az egész heti élelmiszer-ellátmányunkat a nyaralóba. Szépen megterveztem, hogy melyik vonattal menjek, hogy ne kelljen rohanni, de ne is kelljen órákat várnom. Időben le is mentem az állomásra. Kérem a jegyet. A pénztáros - amúgy várni kellett rá, hogy előkerüljön - közli velem, hogy a vonatom 80 percet késik - előre láthatóan. Ez már mondjuk hatalmas előrelépés, mert Fonyódon volt már olyan, hogy kb. 15 perces késés után mondták be, hogy késni fog a vonat. Addig semmi. Na mindegy. Én megvettem a jegyet, mert valamivel el kell mennem. Mondjuk motoszkált bennem annak a lehetősége, hogy megy busz is. Megnéztem. Kicsit több, mint egy órával később - eleve korábban mentem le, mert jegyvásárlás után mentem apuhoz a boltba felpakolni, így kb. 2 órám volt a vonatig - ment egy busz. Csak az volt a fura, hogy erre a buszra nem emlékeztem, és csak Bmáriáig ment. Többször is megnéztem, de jól láttam. Elmentem apuhoz, "bevásároltam", egy kis beszélgetés. Gondoltam rá, hogy hazamegyek, és majd visszajövök a vonatra - elvégre van jegyem -, de aztán meggondoltam magam. Megyek busszal. Nem kértem vissza a jegyem árát, csak kicseréltettem egy holnapi napra szólóra.

Beállok a buszmegállóba. Nincs sok nép... Gyanús. Aztán kezdenek gyűlni. Jó kis buszos tolongás. A szokásos sor elejére állások. Minden, ami kell. Várok. A busz csak nem akar jönni. Már 15 percet késik. Közben a nép is felszállt egy másik buszra. Egy másodikra. Egy harmadikra. Nem jön. Megnézem megint. Pedig 14:00-kor megy egy Bmáriára. Alaposabban megnézem a menetrendet. "Érvényes: 2009. december 13-tól" Fasza. Akkor várok. No nem 13-ig, csak a következő buszra. Még 40 perc. Nem sokkal később bemondják a késő vonatomat. Mi legyen? Már nem fogok visszamenni és megint kicseréltetni, de még csak jegyet sem akarok venni. Nem akarok teljesen hülyét csinálni magamból. De várni sem akarok feleslegesen. Megreckírozom. Végülis van jegyem. Csak nem kötekedik a kaller. Ha ma összefirkálja, akkor már úgysem tudom holnap használni. Meg aztán lehet nem is jön.

Egy kicsit izgultam a vonaton, de szerencsére nem jött. Így legalább van egy jegyem holnapra. Megnéztem a menetrendeket Bmárián is. Volt nagyjából 35 percem a vonatig. Vagy várhattam volna 2,5 órát. Busz sem ment sokkal előbb. (Legalábbis én nem vettem észre, hogy van egy busz 10 perccel a vonatom után.) Futás. A szatyor elég nehéz volt. Vágta a kezem, ráadásul féltem, hogy el fog szakadni, így az ölembe vettem. Útközben elkezdtem kételkedni, hogy jól láttam e, mert ha igen, akkor negyed órával a vonatom előtt lenne egy másik is. Ezzel terveztem a haza utat eredetileg. Azért csipkedtem magam. Legfeljebb meglátogatom a nénjééket. A nyaralóban gyorsan ledobtam a kaját, feltekertem a termosztátot, a bojlert, és már indultam is vissza. Elértem a vonatot. Volt még 10 percem. Jegyet is kényelmesen tudtam venni. Amikor mentem ki a peronra, akkor láttam meg Cecát a Bogival. Jöttek az oviban a Benedekért. Kérdezte, hogy mit keresek ott, és mondta, hogy menjek velük, mert nemsokára megy a busz vissza. De már megvettem a jegyet, és mára elég volt a jegymizériából.

Ha megvártam volna a buszt Fonyódon, akkor együtt mentük volna Bmáriára. És talán visszafelé is. Már amennyiben elég gyorsan megfordultam volna.

És még volt valami, ami tegnap eszembe jutott, miután befejeztem az írást, de most megint nem tudom. Talán nem olyan fontos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.