Már egy hete. Pontosan 7 napja akartam ezt a bejegyzést - csak azért sem poszt - megírni, de sosem volt kedvem hozzá. Nem értem rá. Ha ott van velem a Kicsi, akkor nem fogok blogolni. Most viszont ráérek. Egy munkaparadicsomban dolgozok. Nincs meló. Legalábbis nekem még nincs túl sok. Már, és még. Már nincs, mert véget ért az AM könyv szezon. Még, mert most indul be a valódi munkám.

Ma volt Táskán a felvételi a zöldség- és gyümölcstermesztő tanfolyamra. Amikor persze itt még nem esett szó, ezért nem is tudhatjátok, hogy ez miért is fontos. Én ugyebár a TÁMOP 1.1.3 mentora vagyok, és ez a képzés ennek a programnak a része. A feladatom a résztvevők pátyolgatása lesz, hogy teljesíteni tudják a képzést - és majd a támogatott munkát. (Persze lehet - bár kötve hiszem -, hogy ezt már leírtam volna. Tudom, hogy egyszerűen vissza kéne olvasnom, de amilyen "villámgyors" ez a gép, az bizony sokáig tartana.)

De én nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy pont egy hete voltam KRESZ-vizsgán. Meglett. És nem fogjátok kitalálni, hogy hány pontom lett! Valóban. 68. Ez egy kicsit elszomorít. Szinte az összes kérdésnél az volt a gond, hogy túlfilozofáltam. Nem kellett volna. Persze így is meglett, és senki sem nézi, hogy hány ponttal. De mégis!

Szombaton már vezetni is voltam. Életem - gyakorlatilag - első vezetése. Nem kicsit voltam ideges. Kicsi egyáltalán nem örült neki, hogy szombaton is elmegyek hazulról, de vasárnap bepótoltuk a lustálkodást. Nem mentünk sehová. Se Kéthelyre, se Fonyódra, de még Fenyvesre sem. (Terv szerint Kéthelyen lettünk volna, de gyakorlatilag elpateroltak minket Máriára. Persze nem nagyon bántuk, mert így kettesben lehetünk. Kriszti már ment volna vasárnap haza, de Fonyódról még nem szóltak vissza, hogy mehet e próbamunkára, vagy sem.) Szóval a vezetés... Elég fura. Kívülről nézve egyszerű, de így - teljesen rutintalanul - elég bonyolult. Engem az is zavar, hogy elég kicsi a tanpálya. Természetesen elég nagy, nincs azzal gond, de nyugodtabb lennék, ha kétszer ennyi hely lenne. Így félek, hogy esetleg nem tudok megállni időben, vagy nem tudok megfordulni. De mindegy. Meg kell szokni. Már forgalomban is vezettem. Először azt gondoltam, csak viccel. De valóban kimentünk. Első nekifutásra a buszpályaudvarhoz - mert jönnie kellett volna egy srácnak vezetni - majd Máriára. Szerencsére nem volt gond az úton. Nem volt semmilyen akadály, semmilyen váratlan helyzet. Összességében nagy élmény volt, még ha izzadt is a tenyerem végig.

4-én pedig az NBH-nál voltam interjún. (Bízok benne, hogy ezt elmondhatom. :)) Egy nagyjából 10-15 perces beszélgetésért kellett felmennem. Én már előtte nap - munka után - elmentem a Kicsiékhez. Jó volt. Már rég láttuk egymást, és akkor nem a legjobb hangulatban váltunk el, de azóta én nagyon igyekszem normálisan - felnőtt módjára - viselkedni, és minden rendben is van. (kopp-kopp-kopp) De visszatérve az interjúra; egy fiatal lánnyal beszélgettem. Magamról kellett beszélni, a baráti körömről, miért jelentkeztem, ilyesmik. Remélem nem ástam el magamat teljesen, bár... Azt mondta, hogy 2-3 hét múlva lesz a következő forduló - de legalábbis akkor hív majd a kolleganője. Lassan itt lesz a 2 hét. Nagyon jó lenne, ha bejutnék. Persze addig még vissza van az írásbeli műveltségi teszt, beszélgetés a Felvételi Bizottsággal, a műveleti alkalmassági teszt, a pszichológiai vizsgálat, és az átvilágítás. Azt hiszem ennyi. Sok. És mindegyik elég kemény lesz. Főleg a Bizottság. Attól tartok. És a műveleti alkalmasságitól is. Alkalmas vagyok egy ilyen munkára? Majd kiderül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.