Bár nem vagyok benne biztos, hogy másnapos vagyok. Még soha nem voltam, szóval nem tudom, hogy pontosan milyen, de az tény, hogy fáj a fejem.

Tegnap volt egy tanfolyásos összejövetel. Először egyből rávágtam, hogy megyek. Aztán elbizonytalanodtam. Este 9-re volt kitűzve a találkozó a Mozi Világ előtt. Nekem a következő vonatom 4:56-kor indul. Tehát ha nem lesz jó a buli, és éjfélkor feloszlik a banda, akkor én hoppon maradok. És még Szimi sem akart jönni. Végül aztán mégis eljött. A Reni kifejezetten örült, hogy ott voltunk - a Sziminek mindenképpen.

Reggel még le kellett mennem a boltba segíteni, de hamar végeztem - és idegösszeroppanást sem kaptam... még - így volt időm pihenni. A vonaton annyian voltak, mint a... Szerencsére nekem volt ülőhelyem. Egész jó. Kváron még volt idő, és Szimivel bóklásztunk egy kicsit. Megnéztünk pár tablót. Az első egyből a Liliéké volt. Úgyis kíváncsi voltam rá. Mondjuk a miénk szerintem jobb. :)

A csoportból Berni volt az első - utánunk -, aki odaért a megbeszélt helyre. Aztán jött a Peti, majd a Szandra pár perces késéssel. Később betoppant Zsolti is a barátnőjével, majd végül Reni a barátjával.

Az elején egy kicsit lapos volt a hangulat, de aztán bemelegedtünk. Gyömbérrel kezdtem, majd végül 3 vodka-naranccsal fejeztem be. Most ittam először. Igazából nem éreztem semmit. Sima narancslé íze volt. Amúgy Finlandia vodkát ittam szénsavas narancslével. Szóval nem éreztem semmit. Nem éreztem, hogy fejbevágott volna. Egyedül a mai fejfájásomat írom a számlájára. Persze ez sem lenne ilyen komoly, ha nem óbégatott volna az Atika - szomszéd kis srác - a Marikának az ablakom alatt. Kétszer is. És a húgom sem hívott volna fel. Háromszor. A konyhai zajokról ne is beszéljünk. De visszatérve a bulira... Csocsóztunk és játszottunk egy másik, előtte számomra teljesen ismeretlen játékot is, amit le sem nagyon tudnék írni. Én mindegyiket csak egyszer próbáltam ki. Csocsót nem szeretem. Ügyetlen a bal kezem. Nagyon. De a másikban megvertem a Renit, aki megvert mindenki mást. Amúgy egy idő után csak négyen maradtunk - Reni, Szandra, Szimi, én -, de a Zsolt később visszajött. Két óra felé elmentünk a Mekibe, mert a többiek már éhesek voltak. Én nem. És még ha az is lettem volna, akkor sem szívesen ettem volna azt a műkaját. A parkolóban megkajáltak, majd a Zsolti elment haza. Ismét négyen maradtunk.

Sziminek már nem volt egy órája sem a vonatáig. Legalábbis így gondolta. De benézte. Az a vonat nem közlekedik vasárnap. A következő - jobban mondva az első - 5:15-kor ment, 20 perccel az enyém után. A Reni viszont nem engedte, hogy megvárjuk. Hazahozott minket. Már korábban is felajánlotta, hogy elvisz minket, de mi nemet mondtunk. De most nem volt kec-mec, mert a kocsiban ültünk, és ő elindult. Először a Szimit vittük el Tabra, aztán elhozott engem Fonyódra és így mentek haza. Mondjuk Szandra majdnem végig aludt, így Tabtól hazáig én tartottam szóval. Szerencsére még nem volt fáradt, mert délután direkt aludt pár órát. Jól elbeszélgettünk. Nagyon aranyos volt, ahogyan érdeklődött az én Kiccsimről. A Szimitől nem fogadott el pénzt a fuvarért, ezért én már meg sem kérdeztem, csak becsempésztem két ezrest a táskájába. Bízom benne, hogy nem veszi zokon. Már az asztal első körét is ő fizette ki. A számlát meg gyorsan eldobta.

Nagyjából ennyi lenne azt hiszem. Most más nem jut eszembe. Jól éreztem magamat, és nem bántam meg, hogy elmentem. És hiányozni fognak. A végére egész jól összecsiszolódtunk. Én is jobban megnyíltam és feloldódtam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.