Nem tehetek róla... (Akkor ki?!) Nem nagyon történt velem semmi. A nyelvvizsga eredmény csak nem akart megjönni, munkát nem találtam, stb... Aztán meg itt volt a Kiccsim, és azért nem volt időm írni. Így most kerítek rá sort.

Megvan a szóbeli eredménye - pár napos csúszással... 78%-os lett. Mondjuk nem is volt kétségem afelől, hogy meglesz e... (Hű de nagy arc valaki...) Az írásbeli nem tudom, mikor jön meg. Jó lenne minél hamarabb. Persze utána még a papírnak is meg kell jönnie, majd csak utána lehet kérni a diploma kiadását, ami szintén lesz egy hónap. Nyár végére meg is lesz. Aztán már csak valami munka kéne.

Tegnap nagyon le voltam törve. Ez a fránya állástalanság nagyon zavar. Úgy érzem, hogy semmit nem tudtam még felmutatni, semmit sem értem el az életben 24 éves létemre. És idehaza is egyre nehezebb. Nehezen viselem, hogy még mindig a szüleimre vagyok utalva. Ugyanakkor most nem is érzem az erőt magamban, hogy kitörjek. Hogy gondoljak egy merészet, és "kirepüljek" a nagybetűs Életbe. Eddig egyik próbálkozásom sem járt sikerrel, és ez egy kicsit letört. Persze lehetséges, hogy így jártam jól. A nagy "csajozási" kísérleteim sem jártak sikerrel, amíg nem találtam Krisztit. Nem biztos, hogy ő az igazi, de az tény, hogy nagy jól elvagyunk, és elégé összeillünk. (Mondjuk, néha úgy érzem, hogy visszahúz. Jól esik vele egész nap lustálkodni, de én néha úgy gondolok ezekre a napokra, mint elfecsérelt időre.)

Hosszú idő után ismét beszélgettem egy kicsit a Szüccsel. Illetve még most is folyamatban van kisebb - vagy inkább nagyobb - szünetekkel. És, ami még ennél is fantasztikusabb, az az, hogy megtaláltam a Machines nevű játékot. A Szüccsel még gimiben játszottunk a demójával, és azóta próbáltuk megszerezni. De nem találtuk sehol. A boltokban nem is hallottak róla. De én nemrég megtaláltam. A kulcsszó a "machines game" volt. (A Gugli a barátom.) És még egy, a játokhoz kapcsolódó fórumot is találtam, ahol még egy torrent link is volt, így le tudtam tölteni. És ami szép, még működik is rendesen. Szóval most örömködök. (Leszedtem még a Knights and Merchants-ot is. A régi szép idők...)

Ma ment haza Kriszti, és úgy volt, hogy én meg megyek a Marikával Szentgyörgyre. De nem mentem. Elment nélkülem. Lelépett egy szó nélkül. Feldugta az orrát, mert nem ment el a Kriszti még dél előtt, így nem tudtunk - volna - már délben elindulni. Persze nekem nem mondta, hogy ilyen korán akar indulni. Annyit mondott, hogy szombat délután el kéne menni, segíteni neki. Ez nála általában kora délutánt jelent. Gondoltam megvárja, amíg apu hazaér, hogy legyen itthon valaki a Marika nénivel, ezért nem is kapkodtunk, és csak a fél hármas vonattal ment el. Mindegy. Az ő baja. Ha szólt volna, hogy ilyen korai indulást tervez, akkor mi is úgy terveztünk volna.

A Vadásznak is kéne már írni. De gondoltam megvárom a nyelvvizsga eredményét. És lehet, hogy nem is írok, hanem meglátogatom. Majd meglátom még.

És Barbival is régen beszéltem. Mostanában nincs fent neten, mert nincs kedve hozzá...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.