A következő hét eseményeire nem emlékszek olyan pontosan. Csak egy kellemetlen esetre. Ilyenből sok van a kapcsolatunkban. A dolog úgy történt, hogy kimentem elé az állomásra. Egy kicsit hűvös volt a fogadtatásom. Nem erre számítottam. Aztán elkísértem a Tuskóba. A barátnőjéhez ment, aki ott dolgozik egy „bárban”. A fogadtatás egy kicsit letörte a jó kedvem, de azért megpróbáltam megfogni a kezét. Nem engedte! Ott majdnem visszafordultam. De szerencsére nem tettem. Hogy jól tettem, csak később derült ki. Útközben elég feszült volt a hangulat. Visszafelé megkérdezte, hogy min töprengek annyira. Mondtam, hogy rajtunk. Erre felvilágosított, hogy olyan nincsen. No itt teljesen kész voltam! Semmit sem értettem. Nem tudom már pontosan, hogy mikor, de írtam neki egy levelet, hogy ez nekem nem megy. Nem foghatom meg a kezét az utcán, és olyan hűvösen viselkedik velem. Azt is leírtam, hogy mit terveztem. Nem volt egy nagy szám, mindösszesen annyi, hogy amíg ő órán lett volna, elmentem volna – mennyi feltételes múlt – venni egy csokor virágot. Minden randinkra egy szálat, mivel én szerettem volna korábban is venni, de mindig óra után találkoztunk, és ez nekem nagyon fura volt. Később mondta, hogy ezen a részen például elsírta magát. És a levelet ki is nyomtatta, és sokszor elolvasta. A következő héten beszéltünk. Vagy még azon a héten? Itt egy kicsit összefolynak az események. Lényeg, hogy találkoztunk, és mondta, hogy bizony ha ragaszkodok hozzá, hogy kéz a kézben járjunk, akkor vége. Neki ez egy mániája, hogy nem szereti, ha tudják a többiek, hogy mi van köztünk. Mondtam, hogy úgyis tudják, mert eddig még csak nem is beszéltünk. Erre azt válaszolta, hogy csak találgathatnak, nincs rá bizonyítékuk. De mondta, hogy ha 2 héttel később állítom választás elé, akkor belement volna. Így nekem kellett kihátrálnom. Elvégre ő is megértett korábban. Azt hiszem ezen a héten néztük meg a Sztálingrádot. De abból nem lett ottalvás. Hétvégén elmentem a barátnőjéhez ki a rákba, és megkérdeztem, hogy mi Szilvi kedvenc virága. Nem tudta, így maradt a vörös rózsa. Délután küldtem neki egy sms-t, hogy nagyon hiányzik. Erre jött a válasz, hogy ez nem megy neki. Nem így akarta megmondani, de ha már írtam...

Természetesen nagyon kész lettem. De az nagyon jól esett, ahogyan a fórumos kollégák próbáltak vigasztalni. Az a hétvégém elég pocsékul telt, bár a Vietcongozás a Macival nagyon jót tett. Minden idegszálammal a játékra koncentráltam, a világ megszűnt számomra. A következő héten már vizsgák voltak. A vizsgákat mi egyetemes törivel kezdtük. Szilvi Hétfőn vizsgázott, én Szerdán. Én azonban Hétfőn is bent voltam, ugyanis volt egy tervem. Egy aljas gonosz tervem. Ki akartam használni, hogy a virágos részen sírt. Gondoltam megjátszom. De azért voltam olyan figyelmes, hogy nem a vizsga előtt zaklattam fel, hanem megvártam, hogy bemenjen vizsgázni. Ekkor elmentem egy közeli virágárushoz, vettem egy ötszálas csokrot, és az albi előtt vártam rá. Jó sokat kellett, de nem bántam. Sajnos a kívánt hatás elmaradt. Legalábbis nem rögtön jelentkezett. Nem sikerült elérnem, hogy meggondolja magát, de később kaptam egy sms-t, hogy a betervezett mozizást megtarthatjuk, ha van hozzá kedvem. A legtöbb kolléga erről megpróbált lebeszélni, de szerencsére nem hallgattam rájuk.

Másnap elmentünk moziba. A film is nagyon jó volt - egy újabb filmdráma - és az utána következő program is. Sokat beszélgettünk az ajtóban, nem akart még bemenni. Én erre megkérdeztem, hogy van e kedve sétálni. Volt. Három órán át róttuk a köröket az Érsek kertben, és a környékén. Nagyon jó volt. Megint úgy viselkedtem, mint a szerenád alatt, után. Már a mozi előtt is nagyon laza, és egy kicsit bunkó voltam. Nem volt mit veszítenem. Mondta is, hogy ezt szerette meg bennem. Úgy tényleg én is sokkal jobban éreztem magam. Teljesen önmagam lehettem. Mint amikor itthon csipkelődünk a húgival. De vissza a sétához. Egyszer sikerült lopva átölelnem. Az annyira jó volt! Felmásztunk egy meredek, sötét domboldalra, és mikor jöttünk le, nekem kellett elől mennem, mert rajtam ilyen helyekre kitalált cipő volt, és egyébként is én vagyok a fiú. Fogta a kezem, és én tartottam, hogy el ne csússzon. Egyszer azonban, amikor nagyon megindult, nem állítottam meg, hanem megvártam, hogy odaérjen hozzám, és akkor átöleltem. Nem vette zokon. És én is meg tudtam állni, hogy tovább menjek. Jó lett volna sokáig ott tartani, megcsókolni, de tudtam, hogy nem szabad. Azzal mindent elronthattam volna. Később egy beszólásommal sikerült úgy megnevettetnem, hogy nem tudott tovább menni. A járdán sötét volt, és a tócsákat nem nagyon lehetett látni, csak sejteni. Nos én megsejtettem egyet, és szóltam neki, hogy vigyázzon. Én azonban átgázoltam rajta. Ekkor kiderült, hogy tévedtem, és ezt közöltem is vele: „Vagy tudok vízen járni, vagy...”. Nem tudtam befejezni a mondatot, annyira nevetett. Az este tehát csodálatos volt. Ezt írta is. Ő írta, nem én kérdeztem rá. Én felajánlottam, hogy eldöntheti, hogy ez legyen a vége, egy csodás este, vagy folytassuk. Persze átpasszolta a döntést azzal, hogy van még 2 éjszakánk, döntsek én. A folytatás mellett döntöttem.

Másnap együtt tanultunk. Na jó ez túlzás. Nála volt a latin-amerikai indián kultúrák jegyzetem, és nem tudta elolvasni az írásomat. Ezzel sokan így vannak. De azért nem vittük túlzásba a tanulást. Nem történt semmi. Ő nekiállt rejtvényt fejteni, én meg elbóbiskoltam egy pöppet, mert nekem aznap volt már egy vizsgám. Másnap pedig kettő is, szóval eléggé kivoltam, ráadásul előző este későn feküdtem le a séta miatt. Mikor néztem hogyan fejti a rejtvény, nagyon közel hajoltam hozzá. De megint ellen tudtam állni a kísértésnek! Pedig hatalmas volt. Este átjött mozizni. Megnéztük a Gyalog Galoppot. Ő bezzeg tudta értékelni! Úgy volt eredetileg, hogy 10-re hazamegy. De nem ment. Megint ottalvósra sikerült a buli. És most sem aludtunk. Egész éjjel fent voltunk. Most azonban nem mulasztottam el megcsókolni. De az egészben a legjobb érzés az volt, amikor megsimogattam a tenyerét, még filmnézés közben, mire ő megfogta a kezem. Az az érzés leírhatatlan volt! Mostanában is többször gondolok rá.

Csütörtökön én bementem mindkét vizsgámra, ő viszont nem jött be. Pedig írtam neki többször is, de mondta, hogy még a fürdőkádból sincs ereje kiszállni, nem ám vizsgázni. Szerencsére azért sikerült estére kipihennie magát, így megint feljött. Megnéztük a másik Monty Python remekművet, a Brian életét. És most már pizsipartit rendeztünk, mert hozott magával. Maradjunk annyiban, hogy nem volt rajta sokáig. És ennyivel elégedjetek meg.

A reggel kegyetlen volt. A két éjszakát szó szerint értette! Teljesen le voltam törve. Tényleg majdnem sírva fakadtam. Akárhogyan próbálkoztam, nem tudtam meggyőzni. Szakított velem. De alig ment el, már a szememre vetette, hogy miért kell annyira hiányoznom neki. Majd végül meggondolta magát. Írta, hogy Hétfőn jön megint. Én már örültem. De hiba volt. A főbérlő szólt, hogy nem kéne itt aludnia a barátnőmnek, és ő is csak egy éjszakára gondolt, hogy befejezzük, amit elkezdtünk. Jobb is, hogy nem aludhatott ott, hiszen újra csak egy szörnyű reggel várt volna rám. Így jobb volt.

Legközelebb már csak a szigorlaton láttam. Pont előttem ült. Annyira bele szerettem volna csókolni a nyakába! De nem tehettem. Többet nem is láttam, de még irkáltunk egymásnak. Nem tudtam lemondani róla. Közben ő is megírta, hogy ő is szerelmes belém, és leírta, kérésemre, hogy mit szeretett bennem. És azt is, hogy én leszek az akibe mindig szerelmes lesz kicsit. Ez utóbbit azért írta, mert mondtam, hogy neki már egy állandó helye van a szívemben, nem lehet onnét kitúrni. És ezt komolyan is gondolom. Nem hiszem, hogy ő lett volna az igazi, de olyat adott nekem, amit előtte, és azóta senki. És itt nem a testiség az elsődleges szempont, hanem az érzelmek. Nekem azok mindig is fontosabbak. No persze a másik sem elhanyagolható, de ahhoz az ember könnyebben hozzájuthat. Akkor talán nem is éreztem, de így visszagondolva elégé bele voltam szerelmetesedve.

Mennyi mindent megpróbáltunk, hogy könnyebb legyen, de nem sikerült a másikat megharagítani. Nagyon sokáig hiányoztunk még egymásnak. De aztán egyszer csak megszakadt bennem valami. Már mindent megpróbáltam, de mindig csak ellenállásba ütköztem. Hirtelen úgy éreztem, hogy kiszerettem belőle. Gondoltam még rá szándékosan, de már nem fájt. Utána sokkal könnyebb lett. Aztán Németországban kezdett el megint hiányozni, és azóta is elég gyakran gondolok rá. Pláne este.

Hogy miért kellett szakítani, ha ennyire szerettük egymást. A távolság volt az indoka. Mikor Vadász mestertől nagy büszkén jöttem ki, hogy mennyire dicsérte a szakdolgozatomat, és azt mondta, hogy nekem mindenképpen érdemes folytatni a pályát, azt mondtam, hogy megyek ki Németországba kutatni. Ez egy kicsit sokkolta. Láttam az arcán. Talán itt volt a nagy felismerés, hogy én nemsokára végzek itt, és elmegyek. Persze mondtam neki, hogy szeretném folytatni a kapcsolatunkat. Kihívtam a keresztanyámékhoz is Stuttgartba. Aztán a németországi kutatásból nem lett semmi, és már keresztanyámékkal jöttem haza. Ez persze korábban kiderült, és írtam is neki, hogy az egész nyarat együtt tölthetjük. Itt lehetne lent a Balaton partján, nyaralhatna. De nem volt hajlandó még erre sem. Ez is túl nagy távolság már neki. Jobban meggondolva talán igaza van. Sajnos nagyon ritkán láthatnánk egymást. De akkor is láthatnánk egymást, és annál nagyobb lenne az öröm.

Összességében nagyon nagy szerencsém volt Szilvivel. A legtöbben nem hiszem, hogy megértették volna a csókjelenetet. Igaz neki a szerencsétlen pasik a gyengéi. Ezért is szerethetett engem annyira. Bár leírta, hogy mit szeretett bennem, nem nagyon tudom még most sem felfogni, hogy valaki ennyire szeretett, pedig nem is volt kötelező neki. (Lásd: családtag.) Lehet, hogy ez az, ami igazából hiányzik. Nem is Szilvi személye, hanem az, hogy valakit szerethetek, és ő viszont szeret. Valaki, aki mellett jó dolog ébredni. Akárhogy is van, Szilvi már befészkelte magát a szívem egyik csücskébe, és elég valószínűtlen, hogy bárki ki tudja onnét túrni. Ha lesz akkora szerencsém, és megtalálom a páromat, azt, aki igazán illik hozzám, akkor sem fogom Szilvit elfelejteni. Őt soha.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.