Tegnap voltam fodrásznál. Befejeztem a hajnövesztési akciómat. Vagyis én soha nem növesztettem a hajam. Nő az magától! Én csak hagytam, hogy kiélje magát. De már kezdtem unni. Főleg a tarkómra nőtt "lófarkamat". Az mindig mókásan felkunkorodott. Meg egyébként is állt öszze-vissza, de leginkább oldalra.

Szóval voltam fodrásznál, aki nagyon szorgalmas egy teremtés. Már megint jól megkopasztott! Akkor miért hozzá járok? Mert nagyon érti a dolgát! A lehetőségekhez képest - jelen esetben a hajam makacssága - nagyon jó munkát végez.

Nem is tudom mikor volt utoljára ennyire kicsi a hajam. Még be sem kellett gumizni, mikor tekertem. Nem is lehetne. Az most annyira jó, hogy a tarkóm szabad! Csak azt sajnálom, hogy máshol is annyira levágta. Persze ha nem teszi, akkor kb Paul McCartney-ként néztem volna ki a gomba frizkóval. Most viszont szinte meztelennek érzem magam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.