Ma elég sokat fáztam. És ez vár rám a következő pár napban is. Ugyanis ma volt itt a fűrészes - szegény faszinak a jobb kezéről hiányzik a mutató- és a középső ujja - és fel lett kuglizva a tüzifa. Már ma is "játszottam" egy pöppet, de a java még hátra van. (És nem a programozási nyelv.) Van jópár igazán szívós dög, aminek bizony oda kell csapni négyet, ötöt. Tudom, hogy nem minden az erő, ésszel - ezt is - könnyebb csinálni, de ha tele van göcsörttel a közepe, akkor ott hiába okos az ember. De azért szerencsére a többség igazán rendes, és könnyen hasad. Ennek ellenére bizony most elégé fájnak a csuklóim. Az a két-három órácska sok volt nekik. Pláne, hogy elkényeztetett bölcsész kezek. Ennek ellenére holnap megint kénytelen leszek aprogatni. Ez még nem is annyira nagy baj, végülis nem is rossz elfoglaltság, csak ne kéne annyit hajolgatni a szana-szét repülő darabkák után. És ha kevesebb lenne a makacs dög. És ha nem nekem kéne szépen felstócolni a felhasogatott fákat. Mert persze sehogy sem jó. A papa és anyuék mást-mást mondanak, meg ott a ledőlés veszélye is, meg hajolgatni is kell... Hogy nekem semmi sem jó!..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.