A mai nap nagyon korán kezdődött. Hű de korán! Ráadásul egész furán aludtam. Nem rosszul, hanem furán. Többször is felébredtem és megnéztem az órát. Na ja. Izgultam, nehogy elaludjak. Egész sok hülyeséget is összeálmodtam. Gondoltam is - egy-egy felébredés alkalmával -, hogy le kéne vésnem őket, mielőtt elfelejtem. De nem tettem, így el is felejtettem őket. Csak arra emlékszek, hogy igazán mókásak voltak. Végül azonban sikerült időben felkelnem. Sőt még anyuékat sem vertem fel Bernd das Brotos ébresztőmmel - a szobatársam az albiban imádta. Nem is csaptam nagy zajt, minden frankón ment. Még reggelizni - vagy inkább hajnalozni - is volt időm. A buszt is simán elértem. Meglepődtem, hogy milyen sokan voltak rajta. Marcaliban nem mentem el a végállomásig, ahonnét a másik buszom indult, hanem kihasználva a gyönyörű időt - csillagos ég, és ennek ellenére nagyon kellemes levegő - és sétáltam egyet Marcali "belvárosában". Aztán megint meglepődtem. A másik buszon is sokan voltak. Amikor felvételizni mentem ugyanezzel a busszal, akkor még fele ennyien sem voltak.

Útközben volt szerencsém belehallgatni jó pár beszélgetésbe, ami körülöttem zajlott. Ha szociológus lenne a végzettségem, akkor bizony sok érdekes dolgot figyelhettem volna meg. Egy kis csaj azzal hencegett, hogy előző évben 30 igazolatlanja volt, de csak 12x bukott le, és írták be. És még hallottam jó néhány "szökési" tervről is. Mindenki menekülni akart az iskolából. Én sem szerettem túlságosan suliba járni gimiben, de azért soha nem lógtam el óráról. Egyetemen pedig majdhogynem nem is volt óra, ha én nem voltam ott. Mások azzal dicsekedtek, hogy át szokták verni az osztályfőnöküket, vagy azzal, hogy milyen pocsék lett a legutóbbi dolgozatuk. Fura volt ezt hallgatni - másfél órán át. Mondjuk az tény, hogy nem hiszem, hogy túl sok gimnazista lett volna köztük. Inkább a szakmunkás vonal volt erős. Ezzel most nem akarom a szakmunkásokat leszólni, mert van köztük sok, aki rendesen tanult, és ért a munkájához. De a link alak is nagyon sok közöttük.

Aztán jól megérkeztem a helyszínre. Én voltam a második. Egy harmincas nő volt már ott. Meglepő módon én kezdeményeztem a beszélgetést, ami nem volt túl gördülékeny. Aztán lassan megjöttek a többiek is. És micsoda kellemes meglepetés! A csoport 2/3-a hölgy, ráadásul az én korosztályom! Rajtam kívül még van 3 srác, és a fonyódi virágos férje. Aki jól meg is ismert, és a szünetben beszélgettünk. Ma inkább csak mindenféle papírmunka volt. Nem is maradtunk sokáig. A csóka, aki tartja nagyon rendes. Én például ráérek majd a 6:30-as busszal menni, ami 8-ra van bent. Így ugyan kések kb. 10 percet, de mondta, hogy hacsak nem nagyon fontos az anyag, akkor nem számít. Tehát ráérek egy órával később kelni. Ez azért nem jött rosszul. És még át sem kell szállnom! Tiszta haszon.

Aztán hazafelé a buszon, megint szerelmes lettem. Igaz, én majdnem mindig az vagyok. Láttam egy olyan csodaszép lányt! Nem az a kirívó, mindene kilóg, műköröm etc. típus - persze az ember fia az olyant is megnézi, de... - ő olyan egyszerűen szép. Ő az én esetem. Nem részletezném, higgyetek nekem! És még csak nem is - túl - fiatal! Meglestem, kék diákja van, tehát egyetemista. Gondoltam, hogy ha jön Marcaliig, akkor bizony összeszedem minden bátorságom, és ajánlok neki egy üzletet. Én meghívom egy sütire, ő pedig megadja valamelyik elérhetőségét. El is jött addig, de ő is átszállt arra a buszra, amivel én is jöttem. Itt már nem volt bátorságom. A zárt tér zavart. Reméltem, hogy Kéthelyen száll le, bár még soha sem láttam, de ez nálam nem jelent semmit. De amikor egyszer hátrafordulok, azt látom, hogy már leszállt. Tehát marcali a kishölgy. Remélem lesz még szerencsém találkozni vele. Ha nem, akkor lesz új szerelem! A csoportban is vannak nagyon csinos hölgyikék. Majd alakul a dolog. Szépen lassan megismerkedek velük is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.