Nagyon jó móka! Csak első nap voltam rosszul a hullámvasút járaton. Bár jobban belegondolva nem is hullámvasút, inkább rodeó. Szerencsére elég kevesen vannak rajta ahhoz, hogy egy szabad "kettest" találjak - Marcali után. Itt aztán kényelmesen elhelyezkedek, és beájulok. Szerencsére van elég hely a lábamnak ha csak simán ülök, de amíg nem ülnek mellém, addig kicsit oldalra fordulok, és a "belső" lábamat felhúzom magam alá. Így elég kényelmes, és a fejemet is meg tudom támasztani. Ha nem tudtátok vizualizálni, nem baj. Lényeg, hogy kényelmes.

Tegnap nem busszal mentem, mert anyuéknak dolguk volt Kváron, így bevittek minket a húgival. De ma döbbenten tapasztaltam a változást, melyet az iskolaszünet vége idézett elő. A buszmegálló csurig volt reggel. Szerencsére azonban a legtöbben a másik buszra vártak. A mi buszunk így is tele volt Marcaliig. Ott szerencsére kiürült annyira, hogy találtam megfelelő helyet és beájulhattam. Egy "kedves" néni ébresztett, aki majdnem letépte a lábamat, hogy felébresszen. Na jó, ez elég erős túlzás volt, de tény, hogy elég határozott volt a hölgy. A kvári buszpályaudvar - fedőnevén Parasztelosztó - is egészen más arcát mutatta. És mondhatom, hogy nem a szebbiket. Tele volt diákkal, meg sem lehetett mozdulni tőlük.

És ugyanez a kép fogadott délután is. Igaz ez már tegnap is így volt. A buszban viszont kellemesen csalódtam. Nem volt rajta tömegnyomi, igaz, hogy szabad ülőhely sem. Elég gyorsan megy, kevés helyen áll meg, és a diákság is viszonylag hamar "elpárolog". Ez tegnap és ma majdnem szó szerint is érthető volt, mert elég meleg volt a buszban, amíg nem indult el. Volt jó kis "hörcsögszag"! Tegnap pár perccel indulás előtt értem a buszhoz, ma viszont már jóval korábban ott voltam, és örömmel konstatáltam, hogy 20-25 perccel korábban beáll, és fel is lehet rá szállni. Először úgy gondoltam, hogy nem fogok, mert kint jobb idő van és nem akarok bent álldogálni, de aztán láttam, hogy még van hely bőven, így felszálltam. Még szerencse, ugyanis a busz szépen lassan csordulásig megtelt. És ma valahogy nem is akartak elfogyni.

Volt szerencsém egy-két nagyon magasröptű eszmecsere végighallgatásához is. És persze egy kis mulatóshoz is. Nem akartam én is zenét hallgatni, inkább olvastam. Most még csak rosszul sem lettem tőle. Általában nem tudok buszon olvasni. Örülök ha nem vagyok rosszul! De ma nem volt gond, pedig volt, hogy annyira rázott a busz, hogy meg kellett szakítanom az olvasást, mert elugráltak a sorok. Már csak 100 oldal van vissza a Marquez regényből. (Szerelem a kolera idején) Nagyon jó könyve, nekem nagyon tetszik. Fura összevetni a filmmel. A szereplők közül mondjuk csak a főhős arcára emlékszem, mivel ő játszott a másik filmben is, amit Szilvivel néztünk meg. És azt ugye már a szakítás után, de életem legszebb 3 éjszakája előtt. De most nem kezdek el siránkozni, mert még egy pontot begyűjtök Tibix kollégától...

Egy kicsit mégis. Megint írhatnékom van ugyanis, mivel 1. nincs fent olyan msn-en, akivel szívesen beszélnék, 2. van miről.

Azt ugye mindenki tudja már, hogy mennyit gondolok Szilvire. Mostanában meg főleg, mivel közeledik a szülinapja. Igen. Megint kezdem! Megint kezdem, mert még mindig nem tudom, hogy mi lenne a helyes. Ő nem írt szülinapomra, de sok olyan ember nem ír, aki pedig közel áll hozzám. Lásd Maci. Ha nem írnék bánnám. De nem szeretnék neki esetleg bánatot okozni. Ha tudnám, hogy így lesz, akkor nem írnék, még ha olyan nehéz is lenne. Nem hittem volna, hogy ennyire fogom szeretni. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy mit is írjak. Hogyan írjam? Nem találtam jobb szót, pedig ez nem egészen az. Nehéz körbeírni. És egyébként is azt hiszem, hogy már inkább csak az emlékét szeretem. Az emlékezet mindent megszépít. Őt is. Persze teljesen őszintén mondtam neki, hogy reggel is csodaszép, még smink nélkül, álmos szemekkel, kócos hajjal. Sőt, talán akkor láttam a legszebbnek. De nem tudom, hogy egy kapcsolat mennyire halványítaná el az emlékét. Gondolom elégé. Például az előttem csókolózó pár láttán nem rá, és a "nagy csókjelenetünkre" gondolnék,hanem a mostani barátnőmre. Esetleg fel sem tűnne a dolog. De ezen kár is agyaskodni - úgysem jön az a fránya zoat. Visszatérve az eredeti témafelvetéshez, még mindig nem tudom, hogy mit tegyek. Tényleg bánnám, ha nem írnék, de azt jobban ha ezzel neki fájdalmat okoznék. No persze az is lehet, hogy már rég elfelejtette ő az egészet. Nem hiszem, hogy egy ilyen lány sokáig egyedül maradna. Csak én vagyok ilyen töketlen, és novicskodik itt magamban.

És egy mellékes bekezdés: Klauval vége mindennek. Nem is volt sok, de annak is. Már nem is ismerem többé. A találkozóra persze nem jött el, még csak nem is írt, a telefont sem vette fel. Írtam neki, hogy többet nem is akarok róla hallani - ami jahrn olvasatában annyit tesz, hogy igenis akarok... van, volt benne valami - és töröltem mindenhonnét: telefonkönyv, msn, iwiw. Hogy mennyire igaza volt jahrnnak bizonyítja, hogy hagytam neki menekülési útvonalat, mert ki tudja, lehet, hogy tényleg nem tehet a dologról, bár erre nagyon kicsi esélyt láttam. Ma már nem bírtam ki, és megnéztem, hogy volt e iwiw-en. Tegnap este volt, tehát olvasta az üzenetet, tudja, hogy kerestem még ha esetleg a mobilja el is veszett. De nem írt semmit. Most vagy vérig van sértve, mert elégé dühös voltam rá, amikor írtam, vagy még csak nem is veszi a fáradtságot, hogy kitaláljon valami mesét. Ne adj Isten leírja az igazat! Szóval ennyi volt Klau! Többet nem fogok róla írni. Nem lesz elfelejtve, mert az ilyet nem felejtem el. És egyébként is meg van itt örökítve az utókor számára. Pontosan 13 bejegyzésben. Még jó, hogy nem vagyok babonás. (Csak gabonás... (értsd: zabos) ha-ha-ha.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.