Ma nemszerelmet vallottam Szépkislánynak! És ő ennek nagyon örült. És én is.

Írtam neki, hogy ma láttam az egyik buszos "szerelmemet" - az ismeretlen ismerős csajt -, de nem éreztem semmit. Nem éreztem azt, amit 2 hete még éreztem volna. Pedig tényleg csodaszép, és nagyon is a "bejövős" kategória. De semmi! Mondtam neki, hogy meg is ijedtem egy kicsit magamtól. Néha kétségeim vannak, hogy szeretem e még Barbit... de ilyenkor megbizonyosodok róla, hogy igen. Ez jó érzés is, és ijesztő is egyben. Visszaolvastam a beszélgetéseinket, hogy a kulcsmondatokat elküldjem az "elemzőmhöz". De nekem is nagyon hasznos volt. Hogy én néha mekkora marha voltam! De ezen már nem tudok változtatni. Ha tudnék, akkor azt a szombati napot változtatnám meg. És akkor - talán - minden rendben lenne köztünk. És akár már előrébb is tarthatnánk. De ezt nem lehet véghezvinni, szóval marad a mindennapos küzdelem Barbiért.

Ceca mondta, hogy túl sokat beszélek Barbiról. Nem tehetek róla. Tényleg mindig ő jár az eszemben. De most vissza a kályhához! Úgyis rohadt hideg van kint...

Tehát megemlítettem a buszos csajt Szépkislánynak, aki egyetértett velem. Talán nem sértődik meg ha idézem: "hát pedig egy ilyen mindennapszerelmesedő fiúnál az aztán nem semmi". Ekkor írtam neki, hogy csoda, hogy belé nem lettem szerelmes, pedig minden adottsága megvan ehhez. Nemcsak a külseje, hanem - ez hülyén fog hangzani - a belseje is. Nagyon jókat tudok vele beszélgetni. De ezt ugye már írtam is párszor. De ez nem változott. Szerencsére. És mint már említettem mindketten "örvendeztünk vala". Ő egy komoly kincs a számomra. És azt hiszem, hogy már nyugodt lehetek. Ha eddig nem szerettem belé, akkor már nem is fogok.

De hogy nem untassak mindenkit halálra az örökös "szerelmeskedésemmel", következzen egy kevésbé szerelmes hír. Megjött tegnap a "behívóm". Jövő hét pénteken szóbeli, szombaton írásbeli, és labor. Tegnap nagyon beparáztam. Megéreztem a végem. A neten megcsináltam az olvasott szöveg értés próba tesztet. 20 perc áll rendelkezésünkre a válaszolásra, de nekem 7 perc alatt sikerült hibátlanra. Bár tény, hogy ettől féltem/félek a legkevésbé. Megcsináltam a hallott szöveg értést is. Ebben már volt hibám, de nem is hallgattam meg 2x. Ettől sem féltem/félek annyira. Amitől parázok az a szóbeli. Ráadásul nem is a vizsgáztatóval kell beszélni, hanem egy másik szerencsétlennel. Sok múlik a partneren is. Remélem szerencsém lesz. Ha már a szerelem terén gondjaim vannak. Az írásbelin - ha jól tudom - csak két szöveget kell írni, két levelet. Ez nem is lenne olyan gáz, csak nem lehet szótárat használni hozzá. És 200 szóból kell állnia. Mikor tudok én egy 200 szavas fogalmazást összehozni? Szóval a 4 részből kettőt - úgy érzem - simán veszek, kettő viszont kétséges. "Majd meglássuk! A vak is aszonta." Ha meglenne egyből, akkor én egy - előre is elnézést - KURVÁRA BOLDOG ember lennék. Irtózatosan nagy teher hullana le a vállamról.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.