Nos egy kicsit le vagyok maradva az írással. De van mentségem! (Az - majdnem - mindig van.)

A Kiccsim 2-án lejött hozzám Fonyódra. Itt volt egy hétig, majd én mentem hozzájuk - 2 napot ellógva a tanfolyásról. Sajnos még szerdán meglátogattuk Cecáékat, akik a hétvégén betegek voltak, így akkor nem tudtunk menni. Szerdán már jobban voltak. De nem gyógyultak meg! Legalábbis még fertőztek. És mi sikeresen elkaptuk. Vagy ha nem tőlük, akkor valami csoda folytán valahol, valakitől ugyanazt a betegséget kaptuk el. Szóval a Húsvétot az ágyban töltöttük. És nem a kellemes módon, hanem betegen. A Kiccsim péntek hajnalban lett rosszul, én csak vasárnap reggel, mikor ő már jobban volt. A tünetek: hasmenés, hányás, láz. Szerencsére nekem csak hányingerem volt. Nem is tudom, hogy HÁNY éve - ha-ha-ha - nem hánytam már. De nem is hiányzik. Szegény Kiccsimet jobban elkapta. Én már reggel vettem be gyógyszert (!) hasmenés ellen így nem is volt gondom. A lázam csak délután kezdett felszökni. A Rubophen nem sokat ért, ezért kaptam valami ütősebbet is, de így is  elértem 38,5°C-ot. Ezt leszámítva egész jól viseltem. Reggel mondjuk nagyon vacakul voltam. Először csak egy kicsit fájdogált a hasam, de ez elmúlott vagy legalábbis csillapodott. Aztán mikor ki kellett mennem WC-re már falfehér voltam. Mikor kijöttem meg kellett kapaszkodnom a székben, mert azt hittem elvágódok. A WC majdnem rosszul lettem olyan hányinger kapott el. Le is izzadtam. Jobb volt, mint egy szauna! Rég éreztem magam olyan rosszul, és mondhatom nem hiányzott. Tegnap már egész jól voltam - tudtam aktívkodni. És ma sem volt semmit gond, amíg be nem zabáltam meggymártásból. Na az betett! Most étcsokit eszek háztartási keksszel és hallgatom, hogy milyen szépen "zenél" a gyomrom. Nagy élmény!

Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani az emésztésemről. Feltételezem mindenkit nagyon érdekelt, és izgatottan olvasta...

A Kiccsim anyukája azt mondta búcsúzáskor, hogy már megszokta, hogy ott vagyok. Nem vagyok "zavaró tényező". Ivett pedig már megszervezte az "Éljen Május Elseje!"-i programot. És Orsika - most hirtelen meg nem mondom, hogy hogyan rokon (?) - is szeretne egyszer elmenni Szilvásváradra négyesben velünk és a barátjával, mert kíváncsiak rám. (Orsikával ma összefutottunk a buszmegállóban.) De május elején lesz Titi - Kiccsim egyik unokatestvére - gimnáziumi ballagása is, és a Kiccsim testvérének 30. szülinapja. Sűrű lesz a program. Igazából most is ott kellett volna maradnom, mert pénteken OTDK-n ad majd elő, és én nagyon szerettem volna megnézni. Mondjuk ő ellenkezett. De akkor túl sokat hiányoztam volna - igaz még nem tudom, hogy holnap képes leszek e elmenni Kvárra.

A Húgi túl van a kisérettségije első fordulóján. Ennek alkalmából beszéltünk telefonon. Hogy miért pont azon, azt sokáig tartana elmagyarázni. Lényeg, hogy felhívtam és pár szót váltottunk. Később pedig beszéltünk msn-en is. És ott írta, hogy szereti a hangomat. Már pontosan nem emlékszem, hogy hogyan is fogalmazott, de a lényeg, hogy szereti a hangomat. Ezt már a Kiccsim is mondta. Pontosabban ő azt mondta, hogy szereti hallgatni ahogy beszélek. Ezeket csak azért említem meg, mert én régen utáltam a hangomat - most semleges állásponton vagyok - és fura, hogy van, akiknek tetszik - legalábbis kellemesnek tartja.

No de most már befejezem, mert le kéne feküdni aludni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.