Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda

Hogy miért ez a cím? Régóta volt egy vita a családban, hogy mit is mondott az a bizonyos ember abban a bizonyos reklámban. Nos mikor Szentgyörgyön pakoltuk ki a házat - Nem rablás céljából! -, akkor találtam, illetve más talált valahol, egy naptárat az 1982-es évre. Olyan kis könyv formájút, szép műanyagborítóval - amiből egyébként a belső rész kiszedhető, így többször is felhasználható. Ja igen! Ez azért fontos, mert a MÜSzI adta ki, és amúgy teljesen jó állapotban van, még egy tollvonás sem volt benne, pedig 2 évvel idősebb nálam. Lényeg, hogy lefoglaltam, és az lett a naplóm. El tudom vinni magammal mindenhová, és tudok bele írni ha rám jön az írhatnék. Vasárnap is egész sokat írtam bele a vonaton, és ma délután is.

És akkor megpróbálom átvezetni az ott leírtakat:

Nos a MÁV sztrájk elmaradt, így csütörtökön tudtam volna menni tanfolyásra, de már bennem volt a mehetnék, és amúgy sem volt kedvem a Gaskó Pista kényére-kedvére ugrálni. Szerencsére ma alá tudtam írni azt a napot. (De pszt! Ez titok.) Szerdán tehát elindultam az én Kiccsimhez. Ráadásul már a 11:31-es vonattal! Szandra is ezzel jött fel Bp-re. Igaz nem utaztunk együtt, mert úgy gondoltam két egyetemistának tűnő lányról, hogy rá várnak, ezért én nem vártam meg. Bp-en derült ki, hogy egyedül utazott. A Keletiben csatlakoztam hozzá, és egy egész megállót metróztunk együtt! Az IC egyébként tömve volt. El is csodálkoztam, és féltem is egy kicsit, mivel helybiztosítás nélküli pótjeggyel lehetett igénybe venni. Féltem, hogy nem lesz helyem. De volt. És egész jó, mert velem szemben nem ült senki, így ki tudtam nyújtani a lábamat.

Kriszti nem jött ki elém Pilisre - én mondtam neki, hogy nem kell -, egyedül kellett eljutnom Nyáregyházára. De nem volt semmi gond. Ő kijött elém a buszmegállóba. Illetve csak elindult. Útközben találkoztunk, de egyből visszafordított, mert valami idős nő "állta el az utunkat". Nem akarta, hogy vele kelljen - visszafelé is - beszélgetni, így kerülővel mentünk. Egy kis "városnézés". A szülei kedvesen fogadtak - mint mindig. A múlt alkalommal mondta az édesanyja, hogy már megszokta, hogy ott vagyok. Már én sem vagyok ott "idegen". Ebből a szempontból - is - szerencsés a kapcsolatunk. Mindkét család elfogadott, és szeret minket. Most a Kriszti apukájával is egész sokat beszélgettünk. Vagyis ő mondta, én meg hallgattam. De ez már csak így szokott lenni.

A ballagás unalmas volt. Mint minden iskolai ünnepség. De az mókás volt, hogy Kriszti kicsit aggódott, hogy világos nadrágot vittem, és persze világos, kockás inget. Szinte az egész család feketében, legalábbis sötétben volt. Én voltam a kakukktojás. Szépen elütöttünk Krisztivel egymástól. Ő az alacsony - saját bevallása szerint átlagos -, sötét ruhás, én meg a magas, világos ruhás. Ez bizony már csak így lesz. De ez nem okoz gondot egyikünknek sem. A másnapi ebédet/vacsorát már jobban élveztem. Megismertem Kriszti "Apu"-ját. Ő a Köri férje. Bonyolult. Lényeg, hogy ő nagyon szereti Krisztit, és viszont. Őt viszont nem nagyon szereti a család. És még ott volt Pistinek - Kriszti testvérének - a barátnője és Edének - Kriszti unokatestvérének - a barátja. Nekem feltűnt, hogy mi hatan állandóan kéz a kézben üldögéltünk. Állandóan fizikai kapcsolatban voltunk a párunkkal. Persze ez annyira nem meglepő, de nekem feltűnt. Pisti nem hozott magával pulóvert, ezért a Juci adott neki egy kardigánt, amikor kezdett lehűlni a levegő. Egy szép világos színű, összetéveszthetetlenül női kardigánt. Mikor megjelent benne, az egész társaság dőlt a nevetéstől. De amúgy is jó volt a hangulat. Mi egészen tízig maradtunk - vagy valahogy így.

Misek már megszokott Krisztiéknél. Egy igazi kis vaddisznó lett belőle. Állandóan ugrál, és harap. Persze nem tud nagyot harapni, de már határozottan erősebb. Egyszer a nagy lendülettől nem tudott megállni, és nekiszaladt a kiskapunak. Szegény jó nagyot koppant, de nem rázta meg a dolog különösképp. A szomszéd macskák is lekölykeztek már, így Krisztinek nemsokára ismét lesz macskája. Már nagyon várja.

A hétvégén 2 kisebb - nem komoly - duzzogást leszámítva felhőtlen volt. Sokat birkóztunk. És ezen nem a szexet értem! (Az is volt. És egyre jobban összeszokunk.) Szóval csiklandoztuk egymást és henteregtünk az ágyon. És nagyon sokszor összebújtunk. Az utolsó nap ő bújt hozzám, ő ölelt át. Annyira jó érzés volt! Esténként azért nem szokott, mert nem kényelmes neki. Nem vagyok egy nagydarab ember, de ha átölel hátulról - mint ahogyan én szoktam őt - akkor a keze kényelmetlen helyzetbe kerül. Most már nem zaklatom esténként, sem amikor felébredek. Én mindig korábban kelek, mint ő. Most inkább megpróbálok visszaaludni. És ez általában sikerül is. Sajnos a haja néha gondot okoz. Akaratlanul is ráfekszem, és akkor húzom. Már csak ezért sem bújok oda hozzá mindig. Lefekvéskor odabújok hozzá és megmelegítem, majd eltávolodok tőle, mikor már azt mondja, hogy melege van, és hagyom aludni. Azt mondja, hogy nagyon meleg vagyok. Neki viszont mindig hideg a husikája. Ez van!

És még mindig nem írtam a mai agyaskodásom eredményéről...

Egy kapcsolatban valaki mindig jobban szereti a másikat, mint viszont. Ez nem meglepő. Fura is lenne, ha pont ugyanannyira szeretnénk a párunkat, mint ő minket. És itt most nem arra gondolok, hogy nagyon szeretem és ő is nagyon szeret. Ennél azért differenciáltabb a dolog. Nos én arra jutottam, hogy ő szeret jobban. Rengeteg kényeztetést kapok tőle. Főleg írásban, a beszélgetéseink és a levelezésünk során. Vasárnap is már egy- másfél óra múlva írt, hogy már hiányzok neki. Persze én is sokszor írok neki, de ő valahogy sokkal kedvesebben, lágyabban tud írni. Persze ő lány, és talán jobban ért az ilyen dolgokhoz.

Lassan itt van a tanfolyás vége is. Nem sokára munkát kell találni - mert keresni már most is kell. Félek. Az a gond, hogy még magam sem tudom, hogy mit szeretnék csinálni. Nem szeretnék egész nap otthon ülni és élni világom. Régen nem hittem volna el, de ha nem kéne, akkor is dolgoznék. Csak akkor nem kéne olyan munkát találni, amiből meg is lehet élni. Most viszont olyant kell. És még egy albérletet is kell találnom, ahol összeköltözhetünk Krisztivel. Félek ettől a nyártól.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.