Ma voltam a Bélával kerékpározni. Elmentünk Badacsonyig, és vissza. Ez kb 100 km. Meglepő módon én jobban bírtam. Persze ő már idősebb, de jobb a gépe. No nem szebb! De az övé országútra van kitalálva, az enyém meg nem. Itt egy kép a drágaságomról, annak, aki még nem látta:

Szóval meglepő módon nekem kellett rá várnom... Elég gyakran. Béla szerint kb 30-as tempót diktáltam, ami neki egy kicsit sok volt. Mivel azonban én egy önző disznó vagyok, ráadásul szinte mindig egyedül kerekezek, néha bizony nagyon elhagytam. Amikor ezt észrevettem, jó darabig csak éppen tekertem, hogy utolérjen. Mondjuk ha akarok, akkor tudok lassan is menni. A Cecát is elkisértem Boglárra, és nem hiszem, hogy nagyon kellett volna tekernie, tartsa a tempót. Persze az más volt. Vele egész úton beszélgettem, már csak ezért sem hagyhattam ott.

Én és a hülye ötleteim... Ha már a pároknál tartunk. Odának is Szentgyörgy felé mentem, fel a Spiglire, és visszának is arra jöttünk. Ekkor már a Béla is velem jött. Odának nem volt semmi extra, mert ebből az irányból nem olyan meredek. Node visszafelé! Mire felértem a tetejére, már remegett a felső ajkam. Kegyetlen. Mondjuk az erős szél, ami itt inkább oldalról fújt, és a 40 fok nem könnyítette meg a dolgunkat. Azt hiszem, hogy többet nem vállakozok rá. Vagy mégis? Majd elválik ha megint arra megyek.

Nem tudom, hogy ti mivel szoktátok elütni az időt kerekezés közben. Én énekelek. Legtöbbször csak magamban, de most volt, hogy hangosan. Úgysem hallotta senki. Nagyon jó volt. Én jól szórakoztam. És nem gondolkoztam! Vagy ha gondolkoztam is, nem komoly dolgokon. Azonban ma sem vitt rá a lélek, hogy oroszul kérjek magamnak utat, ha éppen valaki előttem toporgott. Sőt a szembejövő kishölgyeknek sem köszöngettem. Mondjuk nem is nagyon volt forgalom, de azért találkoztam egy hölgy trióval, aki igen meg voltak pakolva. De itt mentségemre legyen mondva, hogy nem volt sok időm reagálni, mert egy kanyar után tűntek fel. Leginkább nyugdíjasokkal találkoztam, vagy a marcona barát is velük volt. De sebaj! Ez nem akkora baj.

Marcaliban találtam egy kerékpáros egyesületet, ami 14-én egy túrát szervez. El kéne ránézni. Csak még nem írták ki, hogy mekkora táv  lesz. És azt sem, hogy mekkora átlegtempót diktálnak. Bár talán bírni fogom. De attól is félek, hogy túl alacsony lesz. Mint írtam szeretek a saját fejem után menni, a saját tempómban. Ráadásul nagyon ritkán pihenek. Nem szeretek megállni. Képes vagyok órákon át nyeregben ülni, és tekerni. De így vagyok túrázás közben is. Azt is egyedül művelem, és ott is nagyon ritkán pihenek.

Most nem tudok többet írni. Anyu itt nézi a TV-t a szobámban, és így elég nehéz koncentrálni. Este majd talán még írok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.