Mondjuk nem számomra. Én terveztem. Inkább a feltűnésem volt váratlan egy bizonyos személy számára... Nos, ebbe jól belekavarodtam, pedig csak egy régi sorozatra szerettem volna utalni, amit nagyon szerettem.

Hogy érthető legyek: Kedden megleptem Krisztit. Egy nehéz vizsgája volt aznap. Pontosabban 5 vizsgája, egy alapvizsgába integrálva - hogy szép "magyar" szavakat használjak.

Vasárnap úgy gondoltam meglepem, mert már nagyon ki volt a sok tanulás miatt, és a vizsgától is nagyon tartott. Meg volt győződve róla, hogy nem fog neki sikerülni. És már nagyon hiányoztam neki - és persze ő is nekem. Nagyon gyakran írta, hogy hiányzok neki és, hogy mennyire szeret. Szólva vasárnap gondoltam egyet, és felhívtam a szüleit. Mégsem állíthattam oda az ő tudtuk nélkül. De a lelkükre kötöttem, hogy nem árulják el a Krisztinek, hogy megyek. Anyukája kedden mondta, hogy nagyon nehéz volt megállnia, és nekem is. De sikerült. Nem úgy, mint amikor azt terveztem, hogy elé megyek vonattal. Ez most sikerült.

Kedden szépen felkeltem korán reggel, és a 6:40-es vonattal felmentem Bp-re, majd onnét Pilisre. Az út egész kellemes volt. Nem volt túl meleg, és hely is volt. Nyáregyházán viszont trükköztem egyet. Majdnem elmentem Krisztiék háza előtt. A második szomszédjuk előtt volt kint 3 ember, és nagyon hasonlítottak a szüleire - főleg messziről - csak a harmadik személy miatt voltak gyanúsak. A kerítés miatt vettem észre, hogy rossz helyen járok, de ekkor már a Krisztiék háza előtt jártam. Vissza kellett fordulnom, hogy bemenjek a kapun. Egy kicsit égő volt.

A szülei kedvesen fogadtak. Az apukája megint sokat mesélt. Ebéd után bementem a Kriszti szobájába és vártam. Vártuk, hogy mikor telefonál végre. Azt mondta, hogy hamar végezni fognak, mert csak hárman mennek vizsgázni. De tévedett. Már dél is elmúlt, amikor felhívta a szüleit. Nekem egy sms-t küldött. És csak 5-kor ért haza, mert még a TO-ra is be kellett mennie, hogy elintézze az adminisztrációt.

Majdnem elrontottam a meglepetést. Éppen kint voltam a konyhában inni, amikor hallottam, hogy a macskával beszél. Gyorsan rohantam vissza a szobába. Nem sokkal később be is jött. Váltott pár szót a szüleivel, majd ment átöltözni. És jól megijedt. Mikor nyitott be először azt látta, hogy el lett pakolva a ruhája. Majd meglátott engem. Nem volt teátrális - Csakis magyar szavakat! XD - jelenet, pedig számítottam rá - igaz, hogy jobban belegondolva nem kellett volna. Inkább csak megijedt, meglepődött.

Amúgy várt engem. Igaz, hogy a Nyugatiban, és amikor ott nem látott, akkor le is mondott róla, hogy jövök. Én is gondoltam rá, hogy ott fogom várni, de igen bizonytalan volt, hogy mikor végez, így órákat kellett volna ott csöveznem. Így logikusabb és persze kényelmesebb is volt. Lényeg az, hogy nagyon örült nekem. És a vizsgája is sikerült, így még tanulnia sem kellett. Miénk volt a következő pár nap.

Sajnos péntek este már jöttem haza, mert itthon - és lent a boltban - segítenem kell. Jó volt ez a kis semmit tevés. Egész nap nem csináltunk semmit. Néztük a TV-t, neteztünk, de legfőképp örültünk egymásnak.

A pénteki úttól féltem, mivel már itt van a szezon és a Balatonra tartó vonatokon teltház van. Nem csalódtam. Sőt Pilistől Bp-ig egy állatkertben utaztam. Egy "kedves" "kis" - mondjuk nem voltak olyan sokan, 2 felnőtt 4 gyerek - család elfoglalt egy egész szakaszt, mivel mindenki tovább ment, senkisem akart - mert - leülni hozzájuk. Én voltam az első és később is csak egy középkorú nőben volt elég mersz. A gyerekek az üléseken ugráltak, a fiú a fejtámlákon mászkált. Amikor az anyjuk - jól megtermett 1,5 mázsás asszonyság - ki akart hajolni az ablakon, akkor nemes egyszerűséggel fellépett az ülésekre, sőt a kis asztalkára is feltettem az egyik lábát. Nem csoda, hogy a gyerekek is ilyenek. A faszi - aki szerintem nem az apjuk volt, mert elég fiatal volt. Bááár... - telefonjából persze hangosan szólt a "zene". Először tucc-tucc, majd - hogy ne hazudtolja meg magát - a mulatós. A Déliben több mint fél órát ültem a vonaton, mire indult. Igaz, hogy ha nem vagyok ott olyan korán, akkor bizony nem válogathattam volna az ülőhelyek között. Szerencsére találtam egy üres négyest a vonat árnyékos oldalán egy lehúzható ablaknál, így egész kellemes utam volt. A lábamat ki tudtam nyitni, majd Siófoktól, mivel már fájtak az ülőgumóim - a Vadász szereti ezt a kifejezést - felálltam és az ablakban nézelődtem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.