Nagyszerű dolog! De sajnos mostanában nem nagyon megy. Nem tudok elaludni éjfélig, aztán reggel meg nem tudok felkelni. Tegnap is vagy egy órán át csak feküdtem. Néha-néha elbóbiskoltam, de nem tudtam elaludni. Ez még nem is lenne olyan nagy gond, ha 1. Nem lehetne olyan jól gondolkozni közben, 2. Nem kapnám meg, hogy lusta vagyok. Ami persze igaz. Ez sem szép tulajdonság. Ha valamit rámbíznak megcsinálom, de nem nagyon töröm magam, hogy tennivalót keressek. Mondjuk ha meg is csinálok valamit magamtól, akkor azt ugye hajlamosak nem észrevennni. Bezzeg ha valamit nem csinálok meg! Azt egyből kiszúrják. Főleg a Béla nagy ebben. Ha olyan napja van, az élő fába is beleköt. Ha mindent meg is csinálok, akkor biztos nem jól. Ráadásul én egy kicsitm ásképp gondolkozok. Mondjuk nem állok neki a reggeli poharat, és az egyetlen kést elmosogatni, mert szerintem tiszta pazarlás. Megvárom az ebédet, és akkor már több edény van. No ha ő történetesen az előtt ér haza, hogy én megebédelek, ami néha elég későn van, akkor máris jöhet a lecseszés, hogy azt sem voltam képes megcsinálni. És hiába mondom, hogy miért nem mosogattam el. Ha a fejébe vesz valamit, akkor nem lehet jobb belátásra téríteni. Például amikor eltörtem a mosógép ajtajának nyitóját. Teljesen véletlenül törént, még nem végzett a mosógép, csak "pihent", és én megpróbáltam kinyitni. Persze nem ment szép szóval, ezért megpróbáltam egy kicsit erősebben, hátha túl finom voltam. De nem. Eltörtem. Persze Béla egyből kitalálta, hogy ideges voltam, hogy ki kell teregetnem, és azért, idegből törtem el. Hiába mondom neki azóta is. Mondjuk ettől nincsenek rossz álmaim. (Ha már az alvásról kezdtem el írni.)

Régen nagyon sokat aludtam. Napi 10,5 óra simán megvolt. És kellett is. Mostanában már nem alszok annyit. Öregszek... Legtöbbször nem is az egész testem  a fáradt, hanem csak a szemem. Még általánosban én minden este 8-kor ágyba voltam parancsolva. Aludni viszont még nem tudtam, így olvastam. Lámpafénynél. Órákig. Szemüveges is lettem. No persze ebben az is benne lehet, hogy anyu is szemüveges, és tőle örököltem ezt a kis hibát. Igaz neki állandóan kell viselnie, nekem csak olvasáshoz. Tehát régen sokat aludtam, majdnem a fél életemet átaludtam. Azonban azt hiszem, hogy nem sokmindenről maradtam le.

Álmok... Gondolom nektek is voltak/vannak visszatérő álmaitok. Nekem már régóta nincsenek. Pedig régebben volt 1-2 igen makacs, és nem túl kellemes visszatérőm. Példának okáért megemlíthetném a menekülős álmaimat. Általában egy boszorkány elől menekültem, aki itt lakott Kéthelyen. Hogy hol, az változó volt, de a suli udvara egy jellemző helyszín volt. És előle futottam hazáig. De természetesen nem ment az olyan könnyen! Egyszerűen nem tudtam futni. Szerettem volna, de nem ment. A lábaim ólomból voltak. Ez talán nem is jó kifejezés, mert menni tudtam, csak futni nem. Ezt elég nehéz elmagyarázni, "evilági" fogalmakkal nehéz körülírni. Mint ahogyan a szereplőket is. Az nagyon ritka, ha valakit az álmomban fel lehetne ismerni a fényképéről. Mindenki elvont személyként jelentkezik. Olyan tulajdonságokkal, amiket én társítok hozzájuk. És olyan külsővel is. Néha nagyon jókat szoktam szórakozni az álmaimon, ha reggel emlékszek még belőlük valamire. Néha viszont nem. Valamikor egyszerűne minden hülyeséget összeálmodok, valamikor a vágyaim teljesülnek. Ilyenkor vacak érzés felébredni.

Ha álmok, akkor H. P. Lovecraft. Ott van az "Iranon keresése". A főhős egy csodás várost keres egész élete során, de a végén kiderül, hogy az csak az álmaiban létezik. Vagy a "Polaris". A főhős nem tudja, hogy melyik az álom, és melyik a valóság. Egy fontos feladat teljesítése közben elalszik, és nem tud felébredni (Itt most értsd: elaludni újra, és azt álmodni, hogy felébred.) és ezzel az imádott városát, testvérét a pusztulásnak teszi ki. A Sarkcsillag az egyetlen kapocs a két világ között, ezért minden este hozzá fohászkodik. De ott van a hosszabb lélegzetvételű "Zarándokút Kadathba" is. Ez már nem olyan kétségbe ejtő, mint az előző két novella. Ebben a fantasztikusan felépítette álomvilág fogott meg. És az ötlet, hogy egyesek milyen jól tudnak ott közlekedni, mennyire tisztában vannak működésével. Azt hiszem megint neki kéne állnom Lovecraftot olvasni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.