Nagyon szeretek levelet kapni. Pláne egy szeretett személytől. És ma kettőt is kaptam! (És még a kerítés sikamikálását is befejeztem.) Ma jó napom van.

Igazából Szilvi levelének örültem meg igazán. Még soha nem írt. Ezért nem is számítottam rá, hogy válaszolni fog. És ezt meg is írtam a levélben. Ami egyébként csak arról szólt, hogy elolvastam A patkányfogót. És ugye ez az ő nagy-nagy kedvence. A könyv is úgy került hozzám, hogy egy bp-i antikváriusnál vettem neki, mert az övé már szétment, annyiszor olvasta. De jött a szakítás, vagyis inkább elválás, és nálam maradt. Nem volt időm odaadni. Néha nagyon hiányzik... De nem állok neki (most) nyafogni!!!

Klau levelét még nem olvastam. Azzal, hogy napokig nincs fent iwiw-en, így nem is tud válaszolni, azt fogja elérni, hogy már nem is várom, hogy írjon. Minek? Úgyis sokat kell rá várni. Nincs értelme minden este azzal gép elé ülni, hogy "Talán ma írt!". Legszívesebben én sem mennék fel még pár napig... Csak az a gond, hogy roppant kíváncsi vagyok, hogy mit írt. Pláne a "randinkról". Igaz már valahogy az sem hoz lázba... Ez a sok várakozás. Volt idő átgondolni a dolgot. Még örülök is, hogy adott rá lehetőséget.

Már csak Anitától kéne választ kapnom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.