Ma voltam sétálni. 4 óra hosszat. Már vagy 10 éve nem voltam kint a hegyen. Eddig ugye nagyon keveset voltam itthon, ráadásul ott volt a Bükk. Most viszont sokat vagyok itthon, és a Bükk még mindig ott van, csak már én nem vagyok ott...

Tehát ebéd után szépen pihentem 30 percet, ahogyan a Papa megmondta, majd nekiindultam. Nagyon régen voltam már kint, amint ezt írtam is, nagyon sok dolog megváltozott. Sok helyen már szántás van a kukorica helyén. Mikor elindultam nem volt határozott elképzelésem, hogy merre menjek. És ez végig így volt. Ad hoc jelleggel döntöttem el, hogy egy kereszteződésben merre menjek tovább. Először arra gondoltam, hogy kimegyek Kulába (Ne röhögj! Ez a neve.), de abból az irányból elég bősz kutyaugatást hallottam, ezért a másik irányba vettem utam. És ekkor a Róka utcában kötöttem ki. (Mint az utca végén kiderült.)

Ellátogattam a lőtérre is. Még általánosban voltunk ott egyszer osztálytársaimmal töltényhüvelyeket gyűjteni. Semmi nem változott az elmúlt 10 évben. Itt erősen elgondolkoztam, hogy merre is kéne tovább mennem, illetve, hogy tovább kéne e mennem. Végülis a folytatás mellett döntöttem. Általam eddig ismeretlen terepen jártam. Egész pofás kilátás nyílt egy helyről Fonyódra, Badacsonyra, a Nagyberekre. De nem készítettem kképeket. Nem lett volna értelme, mert csak a mobil volt nálam. Azt pedig ugye nem tájkép készítésre találták ki. Azt, hogy mennyire ismeretlen volt a terep, nagyon jól példázza, hogy sikerült zsákutcába kerülnöm. Persze lehet, hogy nem volt az, de semmiképp nem abba az irányba tudtam volna menni, amerre akartam. Legalábbis nem volt túl bizalomgerjesztő az évek óta nem járt út. Féltem, hogy egyszercsak vége lesz a nagy semmi közepén. Ekkor, mivel nem akartam visszafordulni, olyant tettem, amit még talán soha. Az út mellett egy írtás volt, azon túl pedig egy kukoricás, és én nagy bőszen nekivágtam. Általában nem térek le az útról. Nem szeretnék konfliktusba keveredni, esetleg eltévedni. No és persze eddig általában környezetvédelni területen túráztam, és ott nem lenne ildomos össze-vissza kószálni. A kukoricásban csörtetve eszembe jutott a Jelekből a menekülős jelenet. No nem szerettem volna egy olyant! Főleg, hogy alig lehetett előrejutni. Végül a lőtér mellett kötöttem ki. Kénytelen voltam a már járt úton menni. De nem haza. Még tettem egy kis kitérőt, és messziről megnéztem az nagy kéthelyi bucsut. Ugyanis ma van eme nemes esemény. De azt kell, hogy mondjam, hogy szánalmas. Bár csak egy kis részletet láttam, de nagyon kevesen voltak. Hiába no, a bucsusok kora leáldozott.

A mai "túrám" különlegessége abban rejlik, hogy most először használtam a kamáslimat. Már régóta megvan. Egyszer még célszerűen is használhattam volna, amikor a Bükkben márciusban még térdközépig érő hó volt. De akkor pont nem vittem magammal. Ma azonban nem a hó, hanem a sár miatt vettem fel. Nem akartam, hogy a gatyám alja tiszta retek legyen. Anyu szívbajt kapott volna. Én meg alapos lecseszést. Először feleslegesnek tűnt az aggodalmam, de az írtás, és a kukoricás, nomeg az út itt-ott megtette a hatását. (Nem a legjobb kép, de a lényeg látszik rajta.)

Nem is mentem be, amíg le nem mostam a bakancsomat, és a kamáslimat. Persze a gatyám így is koszos lett. Nem tudom hogyan, de a térdhajlatban is sáros voltam.

Azt hiszem, hogy meg fogom még ismételni ezt a kis kirándulást, elvégre időm lesz. Sőt arra is gondoltam, hogy kerékpárral is ki lehetne jönni. Nincsenek olyan nagy emelkedők, és mégiscsak terepen mehetnék. Szegénykémnek mindig csak a betonút jut.

Ma volt egyébként a marcali kerekeseknek egy túrája, amire menni akartam. Csak teljesen kiment a fejemből. Mindig úgy voltam vele, hogy majd megnézem, hogy megvan e már a konkrét útvonal. De valahogy mindig kiment a fejemből. Majd (talán) legközelebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.