Az önmegtartóztatás megtette hatását. Most ebédeltem. És majd kipukkadok, pedig alig fél éve ez meg sem kottyant volna. Valami elképesztő kapacitásom volt. Valószínűleg nem nyertem volna vele evőversenyeket, de ahhoz képest ahogyan kinéztem/nézek sokat tudtam enni.

Nem is tudom pontosan, hogy mikor kezdtem el a "fogyókúrám". Azért idézőjelben, mert nem az volt a (fő) cél, hogy fogyjak. Egyszerűen megálljt parancsoltam falánkságomnak. Keresztanyámék csodálkoztak is, hogy milyen keveset eszek. És kevésszer. Persze ez utóbbi nem a legszerencsésebb. Még Egerben szoktam rá, hogy naponta 2x eszek. De akkor... És ez a szokásom meg is maradt. Itthon sem szoktam vacsorázni. Esetleg egy kis gyümölcsöt eszek, de azt sem túl gyakran. Viszont a reggeliről nem tudok lemondani. Akármilyen korán kell kelni, akármennyire kell sietni, reggelizni kell! Képes vagyok ezért korábban felkelni. Ez gimnáziumban elő nem fordult volna. Akkor ezt még szentségtörésnek tartottam volna. Igaz, hogy negyedikben már azért keltem korábban, hogy lejárhassak futni. Aztán irány a konditerem. De ez nem látszott meg rajtam! Mint ahogyan az sem, hogy tavaly nyáron minden reggel nyomattam a felüléseket, és egyéb hasizomsanyargató műveleteket... de semmi hatás. Ugyanúgy megmaradt a hájam. És még most is megvan. Mondjuk azért ez a nagy önsanyargatás visszavett belőle, már jobb a helyzet. Már csak akkor látszanak a hurkáim, ha előrehajolok. De még látszanak! Igazából csak azért zavarnak, mert a kezem elég vékony. Ha lenne rajtuk egy kis izom, akkor nem érdekelne a dolog. De most a krumpli testből kiáll 2 fogpiszkáló. És szerintem ez elég röhejes.

Szépen eltértem a tárgytól... A napi 2x étkezést egyedül Fonyódon nem tudom betartani. Ott valamiért mindig 3x eszek. Fel is szedek pár kilót mindig. A vizsgaidőszakban egy hét alatt 5 kilót szedtem fel Fonyódon. 75 kiloról felmentem 80 ra. Ezt most kb tartom is. De szerencsére azért pár kilo izmot is sikerült felszednem. Klau nagyon jót tett a lábaimnak! Miatta elég sokszor tekertem Fonyódra Bmáriáról. Ráadásul egy új őrületem, hogy nem a megszokott kényelmes tempóban megyek, hanem tekerek, mint állat. Akkor jó ha fáj! A nyáron nagyon közel került a szívemhez a kerékpárom, tényleg a szívem egyik csücske lett.

Úgy látszik ma nem tudok koncentrálni, mindig eltérek a tárgytól. Nem jó ez így. Igaz ez nálam nagyon összefüggenek mostanában. Egerben az időbeosztás/lustaság miatt nem ettem. Most inkább egy adag akaraterő próba, és hiúság. Az olyan jó érzés, amikor ott a süti, ehetnék, de nem eszek. Meg tudom állni. Bárcsak más téren is lenne ekkora akaraterőm...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.