Most itt reagálok Ceca nagyrabecsült kommentjére. A késés oka az, hogy arra gondoltam, hogy vizuális segédeszköz felhasználásával teszem mondandómat jobban érthetővé. (Magyarul készítettem volna pár képet. Ezek mondjuk elkészültek, de inkább nem sokkolom vele a közönséget.)

Én mindig is tudtam, hogy hájjal kenegetitek (Főleg te!) azt a dögöt. Csakis ez lehet a magyarázat. Egyébként valóban nincs rajtam olyan sok háj. De engem roppant mód zavar, mivel a kezeimet nem tartom elég erősnek/nagynak. És itt nem a hosszára gondoltam, mert úgy bizony néha túl nagyok. Ha olyan inget/pulóvert veszek, ami megfelelő a vastagságomnak, akkor a könyökömnél van a vége, ha olyant veszek, ami jó hosszban, abba meg még egyszer beleférnék. (Itt természetesen erősen túloztam, hogy ezzel is növeljem a hatást.)

Bizonyos szempontból tényleg igaza volt Klaunak, és Brendának is, hogy van bennem valami mackós. (Igen. Nagy, szőrös, és ha ingerlik feláll. És mindenki döntse el maga, hogy mire gondoltam.) No nem kinézetemet illetően, mert mint korábban írtam, elég gebe medve lennék. De a lelkem mélyén, én is egy nagy, nyugodt, szeretnivaló ember vagyok. (Milyen fura az emberi természet. A medvét sokkal kedvesebb állatnak tartja, mint a farkast. Ez utóbbitól jobban fél, pedig a farkas ha teheti elkerüli az embert, ha megérzi elfut. A medve nem. Az nekimegy, és nem kérdés, hogy (közelharcban) ki győz.) Korábban Michael Clarke Duncan volt a "példaképem". Mivel úgy véltem, és vélem ma is, hogy egy akkora darab emberrel nem nagyon állnak le kötözködni. Már csak a megjelenésével meg tudja védeni magát. Egy magamfajta nyeszlett emberkébe viszont könnyen beleköthetnek. (Szerencsére még nem fordult elő. Nem tudom, hogy mi lenne a vége.) Másrészről nevetségesnek tartom a sok felfújt egybenyakú "gengsztert", akiknek általában süt a butaság a képéről. Múltkor is találkoztam egy eggyel kerekezés közben, és majdnem a pofájába röhögtem. Szóval egy újabb ambivalens érzés.

A fogpiszkák mestergerendává változtatásán már dolgozok. No egyelőre csak alapozok. Nem házat, pedig az is bizonyára jót tenne az erőnlétemnek, hanem csak kisebb súlyokat használok. Valamiért sokkal jobban preferálom a súlyzózást, mint mondjuk a fekvőtámaszozást. És a gépeket is. Majd egyszer, ha már a saját kis lakásomban élek, veszek egy evezőpadot. Még régebben eveztem  a Max Eyth tavon, és imádtam. Nagy álom, aminek beteljesülésére nagyon kicsi az esély, egy saját kielboat. Kicsi az esély, mert akkor egy nagy folyó mentén kéne élni, és ki tudja hová vet a sors. Szóval valószínűleg marad majd az evezőpad. Ha marad a mostani lendület akkor később beszerzek pár komolyabb súlyzót. A mostaniakat anyutól "kölcsönzöm", és néha össze kell fogni kettőt, hogy érezzem, hogy van valami a kezemben. A haszon az a dologban, hogy közben tudom a német szavakat is tanulni, nem megy veszendőbe az idő, és nem alszok el tanulás közben. Szóval már csak ezért is megéri. De azért remélem, hogy meglátszik majd rajtam, hogy csináltam valamit. De ez még a jövő zenéje.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.