Már korábban is el akartam olvasni, mert elég híres könyv. Ha jól rémlik valamelyik filmben a pszichopata sorozatgyilkos is ezt olvasta állandóan.

Tegnapelőtt valahogyan elkeveredtem Novics János oldalára, aki a Montykról írt valamit a blogjában. Már fogalmam sincs hogyan keveredtem oda... De mégis! Guglin rákerestem a Novicsra. Kíváncsi voltam, mikor hozza ki a fórumot. Szóval a fószer adatlapján láttam, hogy ez az egyik kedvenc könyve. És rákerestem, szintén Guglin (A Gugli a barátod!), és megtaláltam a mek.osz.hu-n. Gyorsan le is szedtem. Nem is hosszú. 117 oldal összesen. Tegnap ki is végeztem. Délután nekiálltam az aznapra rendelt szent evangéliumnak (Értsd németeztem.), de volt kedvem. Nagyon  nem volt kedvem. Fogtam magam és nekiálltam olvasni. Először az előző nap este olvasott "Névtelen város" német változatának, de mint írtam, nem volt kedvem németezni. És akkor nekifeküdtem a "Zabhegyező"-nek.

Először nem értettem, hogy mit szeretnek benne... és később sem nagyon. A történetet nem fogom elmesélni. Igazából nem is nagyon maradt meg. Persze azért el tudnám mondani, de nem olyan beleéléssel, mint mondjuk "A Patkányfogó"-ét. Egy kicsit kaotikus. A főhős elég nagy arc, de azért pár dologban hasonlítunk. "Így van ez a nőkkel. Valamit mindig jól csinálnak, még ha nem is olyan nagyon szépek, vagy ha éppen hülyék is, és az ember félig-meddig beléjük esik, aztán már nem tudja, hányadán áll. Nők. Jézusmária! Meg tudják őrjíteni az embert. Tényleg." Ezzel például nagyon egyet tudok érteni. Ki is írtam iwiw-re. Bernd das Brot, H. P. Lovecraft, és Szálasi Ferenc mellé. De nem csak ebben hasonlítunk, vagy értünk egyet. Én is majrés vagyok, és bizony én is szívesen kirohannék a világból. (Ki nem!?) A történet talán 2 vagy 3 nap történéseit írja le, de persze többször is visszaemlékezik. Viszont vége ennek sincs. Egyszer csak vége, de mintha nem lenne befejezve. Vagyis hát be van, van valami befejezés féle, de egy kicsit mintha lógna a levegőben az egész. "Ez az egész, amit el akartam mondani. Elmondhatnám talán még azt is, mit csináltam aztán, mikor hazamentem, hogyan betegedtem meg, meg minden, milyen iskolába megyek jövő ősszel, ha innen kikerülök, de ehhez már nincs kedvem. Tényleg nincs. Ez a téma jelen pillanatban nem nagyon érdekel." Ez a befejezés lényege. Van még ez után 2 bekezdés, de lényegtelen.

Egynek jó volt. Később teszek majd vele még egy próbát, talán. De nem vagyok jelen pillanatban elragadtatva tőle. Igaz párszor jól megnevettetett, de igazából semmi több.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.