Gondolom nagyon hiányzott már a nyavalygásom... De nem kell tovább várni! Újra itt van!

Már a reggel jól indult! Béla formában volt... egész nap. De kezdjük az elején. Anyuval mentek dokihoz, de állítólag úgy volt, hogy Rebi kíséri el anyut, de aztán mégsem. Erre persze nagy hőzöngéssel kijelentette, hogy akkor ő kíséri el. Én megkérdeztem, mikor ment el, hogy vegyek e kenyeret, mert kevés volt otthon. Szinte meg volt sértődve! "Ha enni akarsz, akkor igen."(kb.) Már kérdezni sem szabad? Kérdem félhangosan. Persze lementem és vettem. Mikor hazaértek éppen a ruhákat teregettem. Anyu mondta, hogy majd ő megcsinálja, mert szebben tud, és egyébként sem így kell. Biztos voltam benne, hogy nem jó amit csinálok. De ha nem álltam volna neki, akkor meg lusta vagyok. Ezt meg is mondtam. Mondjuk ebből nem lett balhé. Majd a Béla elment valahová, anyu meg mondta, hogy menjek ki, szedjem össze a diót, mert ha hazajön le akarja vágni a füvet. Rendben, megcsináltam. Vagyis összeszedtem, ami lent volt, de akkor jött a húgi, hogy rázzuk már meg a fát, hogy ne kelljen naponta szedni. Megtettem. Felmásztam a fára. Csak úgy ömlött róla! De hazaért a Béla, és máris megkaptuk a lebaszást, hogy nem kellett volna, mert ő ott szokta kezdeni a fűnyírást, az ráért volna később. Erre anyu beszólt, hogy neki semmi sem jó. A húgi is beszólt. Kész a kellemes családi hétvége! Be is ment nagy dühösen átöltözni játszósba. Mire kijött mi már végeztünk is, szóval teljesen értelmetlen volt az egész balhé. De ő már csak ilyen. Rossz napja van... mindig.

Lehet, hogy nem kéne a család dolgait így kitárgyalnom, de meg akartam mutatni, hogy  néha bizony én vagyok a nyúl a sapkával, vagy anélkül. Néha nem tud az ember jót csinálni. Ezért vagyok lusta.

A mai nap ezt leszámítva egész jó volt. Húgival nagyon jót beszélgettünk. Ráadásul még tanultam is! Persze nem annyit mint terveztem. Ma majdnem teljesen kiolvastam a Bernd das Brotról szóló könyvemet. Ezt: (Sajnos csak ezt a képet találtam, én meg nem akartam csinálni most az enyémről.)

Nem túl vastag. 52 oldal. És néha elég kevés szöveg van az oldalakon. Nagyon jó dolgok vannak benne. Nagyon jól szórakoztam. Persze azért egy kis Spigelt és FAZ-t is olvastam, hogy képben legyek. (Először úgy gondoltam, hogy itt bővebben beszélek róla. De aztán rájöttem, hogy megérdemel egy egész bejegyzést.)

Klau még tegnap este sem nézte meg a postáját. Ezt most nem azért mondom, mintha nagyon érdekelne. Ezzel most elásta magát nálam. Csak nagyon kíváncsi természet vagyok, és kíváncsi vagyok, hogy mit fog írni. Írni fog e egyáltalán? Ez tényleg már csak kíváncsiság. Nem is pazarlok rá több karaktert. Most kitöröltem a képeit is.

És a húgit is most zavartam ki a szobából. Nem tudok akkor írni, nem mintha egy-egy ritka pillanatot leszámítva, tudnék. Csak a karaktereket halmozom egymásra. Hú de rossz, ha az embert megzavarják... Bár igazából nincs is mondanivalóm a mai napról több.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.