Tökre fáradt vagyok de valahogy mégsincs kedvem lefeküdni aludni. Akár jó kedvem is lehetne... de nincs. Lehetne, mert Cosscksban két normalt simán lezúztam. Mégcsak meg sem izzadtam. Lehetne, mert nagyon jó volt a "mesest" a Pro7-en. Lehetne, mert október 11-én osztálytalálkozóm lesz. Lehetne, mert Klaudia vasárnap írt. (Témánál vagyunk!) Nincs jó kedvem, mert fáradt vagyok, mert nem tudtam a hivatalos szerveren játszani senkivel Cossacksot, mert nem beszélt velem pedig fent volt msn-en.

Kezdem a vidám témával: Cossacks... Higyjétek el, hogy megpróbáltam. Írtam is egy csomót, de nincs meg a megfelelő hangulat, és kicsit bizonytalan is vagyok néhány megnevezésben. Azt hiszem, hogy szentelek majd neki egy egész bejegyzést, ahol kivesézem a játékot, és leírom, hogy hogyan játszok, mi a taktikám.

A következőkért bizonyára alapos fejmosást fogok kapni a kedves kollégáktól. Nem is akartam elárulni, hogy újra beszélek Klauval. Jó lett volna, ha a találkozón derül ki, hogy mégis jahrn kollégának kell táncolnia. Így nem lesz akkora a hatás. No persze még mindig valószínűbbnek tartom, hogy én fogoko táncolni. Az igazat megvallva már akkor tudtam, amikor belementem. Szóval Klau vasárnap este válaszolt. 11 nap kihagyás után. Mint a fórumon írtam, már az anyját is megkérdeztem, hogy nincs e valami baj. De nem volt, csak sokat kellett tanulnia. Őszintén megvallva, ezt komoly kételyekkel fogadom. Ezt meg is írtam neki. De már megint előre szaladtam. Tehát vasárnap írt. Ezt csak hétfő reggel tudtam meg, mert nem voltam este neten. Már teljesen hidegen hagyott, hogy ír e, vagy sem. Lovagokat nevelgetek a Battleknight.hu-n, azokhoz néztem be. És persze a fórumra! Aznap 3 levelet kaptam. Mikor feljött a Gmail Notify értesítője, hogy van olvasatlan üzenetem bántam, hogy nem a szokásos, iwiw-ről küldött üzenet, hogy "Klaudia üzenetet küldött Neked". De mégiscsak volt közte egy ilyen is. A másik kettő az osztálytalálkozóval volt kapcsolatos. Először erősen gondolkoztam rajta, hogy nem nézem meg mit írt, had főjjön a saját levében. De nem tudtam ellenállni. Kíváncsi voltam, hogy mi a mentsége. Természetesen megint elbűvölt azzal, amit írt. Olyan kedves leveleket tud írni, hogy fantasztikus! De most nem lágyultam el. Írtam neki egy elég hűvös választ. Megírtam, hogy már kételkedek őszinteségében, hogy már nem tud szép szavakkal meggyőzni. És azt is, hogy egyelőre nem tudom mit tegyek, eljátszotta a bizalmamat. A válasz szokatlanul korán érkezett rá. Megtartotta szavát, és tényleg megnézte, hogy írtam e. De nem azt kapta, amire számított! Írta is, hogy bunkóra sikerült a levelem. Szerintem nem. Na jó, talán egy kicsit. (Alapjában véve bunkó meber vagyok, csak általában türtőztetem magam.) De nem tehetek róla. Nem volt megjátszva sem. Bár tényleg nagyon kedves levelet írt, minden széppel, és jóval, de már nem hatott meg úgy, mint korábban tette volna. Levelében a szememre vetette, hogy nem kértem el a számát, pedig odaadta volna, és akkor szólt volna, hogy nem ér rá. Azt is írta, hogy volt közöttünk valami, legalábbis ő úgy érezte, de ha ennyire meggyűlöltem, akkor tévedett. Azért a gyűlölettől még messze vagyunk. Azt ne akarja senki, hogy én gyűlöljem!

Ebbe most egy pöppet belezavarodtam... Gondolom látszik. A lényeg, hogy most nem hatott meg annyira a levele, mint korábban tette volna. És a válaszom sem volt olyan, mint az várta. Ebből arra következtetett, hogy meggyűlöltem, és nem is éreztem iránta soha semmit. Persze ez nem igaz. Ha nem éreztem volna semmit, akkor hol érdekelt volna, hogy ír vagy sem. Tovább megyek! Hogy él-e vagy hal-e. (Erről jut eszembe. Van halam! No nem élő. Átrendeztem az ubuntus asztalom, és most a szemek mellett, pontosabban alatt úszkál Igor a hal. Nagyon mókec!) És még aznap megnézte a fiókját megint, és talán válaszolt is volna. Ha nem vesz fel msn-re. Ezt már korábban megtette, csak én nem léptem be. A lényeg, hogy pont fent volt ő is. Vártam egy darabig, hogy szól e. De aztán meguntam, és én szólítottam meg. Rögtön azzal kezdte, hogy nem vagyok bunkó. Ugyanis a következőképpen búcsúztam el: "Phá!Novics... a Bunkó". Elvégre ő mondta, hogy a levelem bunkóra sikeredett. Nagyjából megbeszéltük a helyzetet, és annyiban maradtunk, hogy megpróbáljuk megérteni a másikat. Egy dolog azonban nagyon zavart. A képén ő van a barátjával... és annyira aranyosak így ketten. Annyira boldognak tűnnek. No nem tudom, hogy mikori a kép, mert ezen göndör haja van, és én eddig csak egyenes hajjal láttam. Szóval vagy nagyon friss, vagy régi. Én az utóbbira tippelek. És bízok is benne, hogy az. Tudom, hogy ez aljas dolog. Bízni abban, hogy már nincs minden rendben, hogy már nem boldogok. Én nagyon önző alak vagyok. Ezt tudom magamról, és próbálok is változtatni rajta. Egyébként ma is volt fent msn-en. Csak végig elfoglalt volt. "Nagyon nagyon tanulok". Nem is zavartam. Bár azt hiszem, hogy akkor sem írtam volna most neki, ha nem elfoglalt. Most nem fogok úgy a nyakára járni. És egyébként is próbaidőn van. Meglátom, hogy mennyire gondolja komolyan, hogy hiányzok neki, meg hogy többször feljön etc... Majd elválik. Most neki kell lépnie. Mostmár meg tudom állni, hogy ne írjak neki, ebben segített az a 11 nap.

De most már húzok aludni, mert holnap reggel jelenésem van a fonyódi rendőrkapitánynál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.