Tényleg nem tudom, hogy miért szeretem ennyire. Talán Sienkiewicz tehet róla a leginkább. A "Tűzzel és vassal" egyszerűen elvarázsolt. A trilógia másik két része már nem volt ilyen jó. Talán ezért is szeretem az ukránokat. Bohun nekem nagyon szimpatikus figura volt. Persze a nagy kedvenc a "Kislovag", Mihail Wolodijowszki volt. De ez most nem fontos.

Van egy halom hibája. A zenét még nem sikerült soha beizzittanom alatt, pedig elvileg van. Az egységeknek nincs hangjuk, csak az épületek "zörögnek". Az emberek képesek hihetetlenül összetömörülni. Képes 30-40 szics egy embert csépelni. Ez ugye elég fura. Olyan mintha nem foglalnának el helyet, ha légneműek lennének. Az "útvonaltervezőjük" is elég gyengén muzsikál, néha képtelenek egy dombot megkerülni. Ha valami akadályozza őket a tüzelésben, nem lőnek - ez jó - de nem is keresnek jobb állást. Akkor csak néznek, és hagyják magukat lemészárolni.

Mégis szeretem. Minden népnek egyedi épületei, és pár egyedi egysége van. Az ukránoknak persze minden egysége egyedi, és egyedül az ő parasztjai nem állnak át. Jó az, hogy - szinte - nincs létszám limit. És... most hirtelen nem jut eszembe más. Ez ugye nem tűnik túl soknak, de az, hogy - a korábbi - kedvenc történelmi korszakomban játszódik elég nyomós érv.

Ma is játszottam egyet. Ma kivételesen nem ukránokkal voltam, hanem a másik nagy kedvenccel, a poroszokkal. Most 3 normál ellen harcoltam, 30 perces Friedenszeit-tal. (peacetime) Kellett ennyi idő, mert mégis 3 néppel (dánok, a sógorék, és a flansziák)kellett felvennem a versenyt, és a poroszok csak a XVIII. században durvulnak be, addig teljesen átlagosak. De akkor jön a XVIII. századi muskétás! A legjobb lövész egység a játékban. Egyedül a serdiuk, az ukrán lövész tudja felvenni vele a versenyt. (Az ukránok egyébként leragadtak a XVII. században, nem tudnak tovább lépni. De így is nagyon jók!) Szépen felállítom őket formációba. No igen ez jó is, és nem is. Maga a formáció jó dolog, mert jobban néz ki, és még a védelmet is növeli. Sajnos azonban nem lehet vegyesen felállítani őket. Ez mondjuk logikus, nem voltak vegyes zászlóaljak. A játékban XVIII. századi muskétások azért is jók, mert nekik már van szuronyuk, így meg tudják magukat védeni közelharcban. (Igazából a muskétásoknak volt kardjuk is, hogy meg tudják magukat védeni, de ezt most hagyjuk.) A mai játékról nem tudok túl sokat mondani. Elmesélhetném, hogy mit mi után építettem, hová küldtem a parasztjaim dolgozni etc. De ez senkit nem érdekel. (És igazából nem is tudnék mindent pontosan elmondani.) Lényeg az, hogy győztem. Annyira nem is nehéz, mint 1-2 pillanatban tűnt. Főleg amikor támadásba lendültek. De be sem nagyon jutottak az én területemre. Még csak nem is egyesével vertem meg őket, hanem egyből a két szomszédomra rontottam, vagyis ellentámadtam. Most voltak tornyok, és ágyúk is, ezért szépen módszeresen kellett haladnom. Nem lehetett a könnyűlovas taktikát alkalmazni. Ezért is nem ukránokkal voltam. Most az ágyúimat szépen kísérték a lövész, és pikás zászlóaljak, és nem engedték, hogy elfoglalják őket. Így persze több odafigyelést igényel a támadás, plán egyszerre két fronton, de élvezetesebb is. Ahogyan a támadó pikások sorra elhullanak a muskétásaim sortüzeiben. Azért ma is kellett könnyűlovasokat alkalmaznom, elvégre a bányák elfoglalásához nagyon jók. A játék egy bosszantó eleme a felrobbanó bánya. Az képes a köré gyűlt egységeket megölni. Az összeset. És a gép alkalmazza is ezt. Nem is küldtem oda gyalogságot, vagy dragonyost. Csak olcsó huszárokat. Rengeteget el is veszítettem. Nemcsak a bányák miatt, hanem a kóborló pikások összefogdosásakor. És a végső rohamnál. A flansziáknak elég idejük volt telepakolni a városukat őrtoronnyal, ráadásul csak két keskeny bejárat volt. Ezeket mondjuk nem védte úgy be, mint egy ember tette volna. A végére már meguntam, hogy mire lerombolok egy tornyot, épít egy másikat. Noha így is kivérzett volna, mert mindig egy kicsit kisebb helyre szorítottam vissza, de nem volt türelmem. És értelme sem lett volna olyan sokáig elhúzni, ezért beküldtem a huszárjaimat. Majd a muskétásokat, és a dragonyosokat is. Elég komoly veszteségeket szenvedtem itt a végén. De kit érdekel! Fényes győzelmet arattam, ami még csak nem is volt pürroszi.

Nagyjából ennyi, amit el tudok, és akarok mondani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.