Cogito ergo sum... Gondolkodok, tehát vagyok. De ha nem gondolkodok jobban vagyok. Egy tanár kishölgy mesélte a barátnőjének, hogy így folytatta az egyik diákja a híres gondolatot. Ez szerintem nagyon mókec, ráadásul rám is igaz. Rengeteget agyaskodok, ellenben keveset gondolkodok. Gondolkodni fárasztó. Agyaskodni nem.

Ma voltam felvételizni angol alapfokú, és szoftverüzemeltető képzésre. És gondolkodni kellett. Logikai feladatok voltak. Az elején bizony nagyon nehezen ment, berozsdásodtam. Persze azért húgi sokat segített azzal, hogy hozzám fordul segítségért ha elakad a tanulásban. Volt alkalmam a matekomat, és az angolomat is gyakorolni. De még így is elégé szenvedtem... de csak az elején. Már majdnem fel is adtam 3 feladatot, amiből végül kettőt meg tudtam csinálni. A harmadik az Istenért nem ment. Remélem, hogy mások sem nagyon villogtak. Tudom, hogy ez nem szép dolog, de jó lenne bejutni.

Gondolkodás. A nyelvekkel is az a bajom, hogy sokszor bizony gondolkodni kell ott is. Pláne egy kacifántosabb nyelvtani szerkezetnél. Néha azonban egy egyszerűbb is nagyon le tud fárasztani. Nem is volt rosszabb a 8-kor kezdődő orosz óráknál. Gondolkodni kellett. Korán reggel. Főleg akkor volt ez mókás, ha csak én voltam egyedül, és így a tanárnő másfél órán át nyúzhatott.

Régen szerettem a stratégiai játékokat. Ma már inkább olyanokkal játszok, ahol nem kell annyit gondolkodni. Ez alól persze kivétel a Cossacks, de ott is megy már sok minden reflexből, és nem is elég komoly ellenfelek ellen. A másik ilyen a Mahjongg. Bár ez sem az a kimondottan gondolkodtató játék. Csak figyelmesnek kell lenni. Tavaly még a Sodokut is kedveltem. Ma már ahhoz sincs türelmem.

Igazából én egy nagyon türelmetlen ember vagyok. És ez - is - rossz. Nem csak olyan téren vagyok türelmetlen, hogy ha akarok valamit, akkor azt rögtön akarom, és nagyon nehezen tudom kivárni, amíg megkapom - lehet az egy válasz az üzenetemre, egy tárgy. Az emberekhez is türelmetlen vagyok. Nem szeretem, ha valamit 2x kell elmondanom. Hát még ha többször! Pedig van, hogy én sem értek meg valamit elsőre, esetleg másodikra. Ráadásul nagyon gyorsan felkapom a vizet. Hirtelen haragú vagyok. Ez általában gyorsan el is múlik. Nem tartom magam haragtartó embernek. No persze vannak kivételek, de ahhoz igazán nagy disznóságot kell művelnie az illetőnek. Igazán nagyot. Nem is tudom hirtelen, hogy van e jelen pillanatban olyan ember, akire igazán haragszok. Nem hiszem, azt azért csak tudnám kapásból. Persze vannak jópáran, akikre zabos vagyok. Ha valaki nagyon kihúzta a gyufát, azt inkább kerülöm, nem foglalkozok vele. Ilyen a volt szobatárs, aki nem válaszolt egy levelemre sem, pedig még nála vannak mindig az angol szótáraim. És már három szobatalálkozót is szerveztem, igaz, csak az elsőre hívtam, utána már nem is próbálkoztam.

Most befejezem, mert más agyaskodni sincs sok erőm. Korán volt ma reggel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.