Nem tudom, hogy mennyit fogok írni. Elképzelhető, hogy csak egy gyors helyzetjelentés lesz. Még magam sem tudom...

Tehát megvolt. Szép volt. Jó volt.

Én voltam az első érkező, még a szervezők sem voltak ott. Igaz, hogy fél órával korábban ott voltam már, mivel a buszom így ért be. De nem bántam. Nem is kellett sokat várnom, befutott Zsiri, majd James, az egyik főszervező. Felmentünk a volt osztálytermünkbe és nekiláttunk a készülődésnek. Én szépen letöröltem a táblát, mert elég retkes volt, és nem volt szívem úgy hagyni. Az egyetemen is én voltam a "tábla felelős" - általában. Ráadásul még egy virág átadást is rám sóztak. De szívesen elvállaltam, mert a Kovács Mónika - alias Kis Vakarcs - tanárnőnek kellett adnom. Ő volt a töritanárunk, és én nagyon szerettem. De nem ezért mentem töri szakra!

Szépen szállingózott az osztály többi része is. Egész sokan lettünk, de azért volt hiányzó is szép számmal. Nagyjából a volt helyére ült le mindenki, de sajnos mi ketten a Píttel nem tudtunk, mivel egy noti, és a projektor foglalta el a padunkat. Igaz mások meg a tanárok miatt nem tudtak leülni a megszokott helyükre. De azért valahogyan kibírtuk. Megtörtént a hivatalos rész, a köszöntők etc. majd jött a legjobb rész, az "Ez történt velem az elmúlt 5 évben." Hallhattunk sok siker történetet, és pár nem annyira sikereset. Egy-kettőn nevettünk nagyokat, másikon inkább sírni lett volna kedvünk - legalábbis nekem. Én inkább a vicces kategóriába tartoztam. Először is átadtam Lajos portás üdvözletét, ami egy kis nehézségbe ütközött. Először nem tudták, hogy kiről beszélek. De azért csak kibogoztuk. Aztán ellentmondtam a Fecsnek, és nem azt mondtam, hogy mi van, hanem, hogy mi nincs: "Nincs barátnőm. Nem volt eljegyzésem. Nem volt házasságom. Nincs gyerekem. Nincs kutyám. A kaktuszaim is elpusztultak. Követ fogok tartani." Bár lehet, hogy azt mondtam, hogy már most tartok, de azt hiszem, hogy ez annyira nem lényeg. Ezen valamiért jót derült a tisztelt publikum. Elbúcsúzáskor a Fecs meg is kérdezte, hogy ezt előre megírtam e. Nem írtam le, de végülis már korábban is gondoltam rá, hogy így kezdem. De az kifejezetten jól jött, hogy ellent tudtam így mondani neki. Aztán egy kicsit bénáztam a képekkel. Az elején mindenáron visszafelé haladtam bennük. De a végére azért csak sikerült. Rólam csak egy kép volt, a hajnövesztésem végeredménye. Had sokkoljam vele őket. Volt köztük egy Repin és egy Röchling kép, egy Jomini ábra, egy kép a márciusi Bükkről, és egy Schorndorf óvárosáról. Viszonylag kevesen hoztak magukról képet. Kár. Bár sokunkkal valóban nem történt túl sok minden. Tanult, és lediplomázott, vagy még egy kevés vissza van. Persze azért volt egy házasság, egy eljegyzés, sok-sok diplomaosztó és persze külföldi kirándulás is. Végül a tanárok is mondtak magukról pár dolgot. Aztán mentünk kajálni!

De azt hiszem ezt majd holnap - vagyis ma - mert elég fáradt vagyok most. Nincs túl sok kedvem írni. És nagy mértékben álmos is vagyok. Majd' leragad a szemem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.