Tehát beindult a jövés-menés. Én azonban olyan keresett személy voltam, hogy nem kellett sehová sem mennem. Na jó, bevallom ez egy kis túlzás volt. Bár tényleg jöttek oda páran, de nem pont az én szerénynek igazán nem mondható személyem volt a fő vonzerő. Én közben nekiálltam - egyedüliként az asztalnál - alkoholizálni. Kértem itallapot, de csak egy étlapot hozott ki a pincér a Mátééknak. Ennek a végén voltak italok is. De bor nem volt benne! Csodálkoztam is, de ez van. Ezért egy vodkanarancsot kértem. Még soha életemben nem ittam, gondoltam itt az ideje. Aztán felvilágosítottak, hogy a melletünk lévő asztálnál - ami a hátam mögött volt - bort isznak. Gyorsan el is szaladtam a pincér után, és módosítottam a rendelést száraz vörösborra. Mi mást ihat egy - volt - egri diák?

Hogy miről folyt a beszélgetés? Igazság szerint meg nem tudnám hirtelen mondani. Egyre emlékszek tisztán, a műköröm építésre. Ebben a témában nagyon benne voltunk a Mátéval. Ő egyébként töri-régészet szakon van Pécsen. Lehetett vele beszélgetni szakmai dolgokról. A Szilvi - Nem az a Szilvi! - a tanári élményeiről beszélt. Árpi a Japánban töltött időről. Andi, aki egyébként a harmadunokatestvérem, mint negyedikben kiderült, szóbahozta a januári iwiw-es "körlevelemet", amiben leírtam, hogy mi van velem, és rákérdeztem, hogy velük mi van. Nem arattam túl nagy sikert vele, kb a címzettek negyede válaszolt. Lényeg az, hogy mondta, hogy nagyon meg volt lepődve, hogy pont én írtam ilyent. Más is mondta. Gimiben eléd komoly klikkesedés volt, és én nagyon jól elvoltam az "én" klikkemben. Soha nem voltam az a kimondottan központi figura. Végül aztán én is átültem egy másik asztalhoz. A Viki elég magányosnak tűnt, és a legutóbbi találkozón sem beszéltem vele, pedig ott ült mellettem. Szégyeltem is magam miatta rendesen. Ezért most odamentem hozzá. Kifaggadtam, hogy milyen is volt Angliában, ahol gyakorlaton volt kint. Kiderült, hogy gimiben oroszt akart tanulni, csak nem indítottak csoportot, mert nem volt elég jelentkező.

Végül eljött a búcsú ideje. Ekkor már éjfél kötül járt az idő, és hirtelen elég sokan megindultak. A Luti megkédezte, hogy hogyan fogok hazakeveredni. Mondtam, hogy majd az ötös vonattal, hacsak nem visz haza. Nem volt szíve otthagyni, pedig ez neki plusz 40 km-t jelentett. De nem lett volna baj, ha  nem hoz el. Fel voltam készülve, hogy ott fogok "éjszakázni" Kváron. Ha lett volna remény, hogy a buli tovább tart, legalább 2-3 óráig lett volna társaság, akkor maradtam volna a felajánlás ellenére. De nem láttam rá esélyt. Szóval a Luti hozott haza kocsival.

Még egy-két kiegészítés:

Amikor felálltunk egy osztály(találkozó)fotó erejéig, és Lobogó Joe mellé kerültem. És persze nem hagyhattam ki, hogy meg ne kérdezzem, hogy van-e már akkora, mint a feje. A felkarjára gondoltam. Még régen tornaórák után szokta az öltözőben nézegetni, hogy van-e már akkora. Aztán egyszercsak úgy elszemtelenedtem, hogy én is elkezdtem kérdezni tőle. Minden tesi után. És azóta is, ha találkozunk. Ez már majdnem olyan, mint a köszönésünk Drága Barátommal. egy szertartás, amit soha nem hagyunk ki. Igaz, hogy most egy kicsit mintha elkapkodta volna. Túl korán szólalt meg.

Az Árpi váltig állította, hogy nőttem. Sőt Kedves Hajnal is ezt mondta. Én nem hiszem, de azért majd lemérem magam. A legutóbbi mérés eredménye 191 cm volt. Azért kíváncsi vagyok.

Az egyik tanárnő - aki egyébként engem nem tanított - elbúcsúzáskor azt mondta, hogy hasonlítok Soós Imrére. Talán... Nem tudom.

Nagyjából ennyi, amit el tudok mondani. Nagyon jól éreztem magam. Jó volt látni a régi osztálytársakat. És nem csak azokat, akikkel közelebbi kapcsolatban voltam. Mindenkit jó volt látni. Természetesen volt, akinek jobban örültem, de azt hiszem ez nem szokatlan. Persze volt pár ember, akit hiányoltam. Kár, hogy nem tudtak, vagy akartak eljönni. Talán majd a következőre. És akkor talán már nekem sem tagadnom kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.