És nem egy versenyen, ahol ugye a részvétel a fontos. Mondják azok, akik nem nyernek soha. Most arra gondolok ha együtt érzünk valakivel, ha osztozunk a fájdalmán. A téma Klau kapcsán merült fel. Ma meghalt egy ismerőse. Szomorú smiley volt kint nála, ezért nem tudtam megállni és megkérdeztem mi a baj, hátha meg tudom vigasztalni. Igazság szerint azt hittem, hogy azért rakta ki, mert nem beszéltünk. Ezt bebuktam. Nem mondtam neki, hogy őszinte részvétem, hanem figyelmébe ajánlottam msn személyes üzenetemet:

„Az öröm kifelé kívánkozik, a fájdalom befelé. Azért van az, hogy az örömöt meg lehet osztani, a fájdalmat nem.”

A gondolat még folytatódik, de sajnos azt nem írtam ki. A lényeg, hogy akinek igazi fájdalma van, azt nem tudja megosztani mással. Ezt Szálasi Ferenc írta a börötnben, mikor megtudta, hogy meghalt az édesapja. Bár sokan azt gondolják Szálasiról, hogy ő magam volt a magyar Antikrisztus, azért nem volt olyan rossz ember. Nem azt mondom, hogy én szeretem, hogy mindenben egyetértek vele, de igenis sok dolgot helyesen látott, csak az idő előrehaladtával megkattant, és elvesztette a realitását. De nem szeretnék most részletesebben kitérni erre. Esetleg ha van igény, akkor egy külön bejegyzésben leírom, hogy én mit gondolok, mit tudok róla.

Tehát a részvét. Nem nyilvánítottam részvétemet Klaunak. Nem tartom a halált olyan nagy tragédiának a halott szempontjából, de főleg azért, mert nem is tudom, hogy kiről van szó. Nem ismerem - valószínű. Nem tudom milyen ember volt. És ezt az egész részvét dolgot képmutatásnak tartom. Persze lehet őszinte is, de szerintem ez is egy amolyan sablon szöveg. Ha valaki meghal, akkor a hozzátartozóinak részvétet nyilvánítunk, ha valaki tüsszent akkor jobbulást kívánunk neki. Ha köhög, akkor meg azt mondjuk neki, hogy "Fulladj meg!". Bocsi, ez nem az. Azt mondjuk, hogy Robituszin. Mint egy gép. Automatikusan. Mint Pavlov kutyája. ... Hú, most aztán nagyon beleéltem magam. Persze attól, hogy ez a véleményem, még én is megyek a csordával. Nem vagyok akkora legény, hogy ellent merjek mondani a társadalmi konvencióknak. És persze a jó nevelés. Akkor vagy jól nevelt, ha ezeket betartod. Félreértés ne essék, ez egyfajta udvariassági gesztus is, de sajnos most már nagyon kiüresedett. Csak a forma maradt meg, a tartalom már régen elveszett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.