És most teljesen mindegy, hogy európai avagy afrikai e. Sőt ez esetben az is irreleváns, hogy töketlen e. Bár jobban belegondolva az mégiscsak fontos, hogy afrikai e, mivel az nem vándormadár, így nem csinálhat nyarat. Még ha többen vannak is.

"Egy fecske nem csinál nyarat." Szól a népi bölcsesség. És teljesen igaza van. Ahhoz többen kellenek. Még szerencse, hogy vénasszonyból annyi van! Nagyon szép kis nyarat hoztak nekünk októberre. Tegnap például félpucéran - Nadrág volt rajtam! - vágtam a fát. Szerencsére nagyon sok volt közte a hasadó anyag. Estére már sugároztam... a boldogságtól. Végeztünk! Juhú! És sikerült megúsznom viszonylag épségben. Bár párszor elég közel húzott el a fejsze a lábamhoz, de megúsztam. A kesztyűm azonban ezt nem mondhatja el magáról. Igen kesztyűben vágtam a fát. Kerékpáros kesztyűben. A bölcsész kezeim el vannak kényeztetve, és nagyon könnyen vízhólyagosak lesznek. Múltkor a sepregetéstől is lett egy vízhólyagom. Nem vicc! Ezért, ciki, nem ciki, én bizony kesztyűben vágtam fát. Hogyan történt a baleset? Volt egy-két nagyon értetlen darab, amelyik nem akart szétesni miután szét lett hasítva, egy kis darab még összetartotta. Ezeket precíziós módszerrel szedtem szét. A bal kezemmel szétfeszítettem a fát, hogy a fejszével hozzáférjek a makacs ponthoz... és lesújtok. Egyszer hiba csúszott a számításba, és a kezemet találtam el. Vagyis inkább csak súroltam, de a kesztyűmet sikeresen elvágtam. Ha az nincs rajtam, akkor a kezembe állt volna bele, mivel így is meglátszik még mindig a helye, hogy hol találtam el. Pedig annyira imádom ezt a kesztyűt! Kénytelen leszek majd egy másikat venni. Remélem találok még ugyanilyent. Azért ma még ebben kerekeztem el Fonyódra.

A forgalom most sem lett nagyobb, mint korábban. Na vajon "mér"? (Ki az a hülye, aki vajon mér?) Én persze ma is rövidgatyában tekertem, és persze megint én voltam ezzel az egyedüli. Legalábbis nem találkoztam senki hasonszőrűvel. Bár ma elég durva szél volt, nagyon kellemes volt az idő. És a gép is nagyon ment. Odának segített a hátszél, hazafelé meg az, hogy beolajoztam a láncot, és felfújtam a gumikat. Félreértés ne essék, eddig sem lapos gumikkal tekertem, és a láncom sem volt olyan mint az Atacama-sivatag, de azért jót tett neki. Mondjuk ma nem keltettem akkora feltűnést, mint múlthéten, amikor az 55 literes nagy túrahátiszákommal a hátamon - Hol máshol? - tekertem. Ma csak a kis hátizsák volt rajtam, mert a biztonság kedvéért elvittem az esőkabátomat is. Jobb a békesség. Remélem, hogy tudok majd venni egy téli kerékpáros nadrágot is, a kesztyűt - amit még két vagy három éve kapott tőlem, és -5˚-ig jó - elkérem a Bélától, kabátom van, kendő mehet a szám elé, sapka a sisak alá, és már lehet is tekerni. Télen sem akarom letenni a kerékpáromat. Igaz, hogy kevés időm lesz, mivel felvettek a tanfolyamra, szóval minden nap utazhatok Kvárra. Maradnak a hétvégék.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.