Elég macerás dolog mindig egy találó címet kiötlenem. Gyakran nem is sikerül. Ez most egy mintapéldány. De a témát nagyjából fedi. Ez a kiinduló gondolat, aztán valószínű megint jól elkalandozok. Morrowind rulez!

Tehát akkor! Mint írtam reggel, ma nem busszal mentem be Marcaliba, ellenben autóval. Így nem állt módomban találkozni Anitával. De így sem maradtam ex osztálytárs nélkül. Ma a Ritával találkoztam. A marcali OTP-ben, ahol dolgozik. Anyu ismerte meg, én igazából nem is néztem körül. Aztán bekommandóztunk hozzá, mert nem tudtuk, hogy milyen számot kell választani a mi esetünkben, de csak a papírt kellett odaadni, és ennyi volt. Nagyon kedves volt. De lehet, hogy ez csak az ügyfélnek szólt, és nem a volt osztálytársnak. Vele soha nem voltam különösebben jóban. No persze volt, hogy sokat játszottam vele is, mivel a szomszédjában lakott egy másik osztálytársam, a Norbi. Ők azt hiszem unokatestvérek is. Vagy valami hasonló. Egyébként nagyon jó utcában laktam, majdnem a fél osztály itt lakott, és még vagy egy fél tucat gyerek +/- 1-2 év korkülönbséggel. Volt játszótárs bőven. Az utca nyugis, lehetett azon is játszani, noha "Az utca nem játszótér!". Itt az volt. A közelben van a suli, és az ovi is. Oda is lehetett menni. Szóval nagyon jó kis helyen lakunk ilyen szempontból. De most nem erről akartam írni. (Én mondtam, hogy megint elkalandozok.) Szóval nem voltunk túl jóban, még ha nem is voltunk rosszban. Nyolcadikban már egy kicsit idegbajosnak tartottam. Egyszer nekiállt körzővel nyeszetülni a csuklóját. Mi csak röhögtünk rajta. Szerencsére nem lett baj belőle, de ez nagyon megmaradt. Lehet, hogy mindenki teljesen megváltozott? Mindenki a korábbi énjének inverse lett? Én talán nem. Vagy mégis? Sokat változtam az igaz, de nem hiszem, hogy annyit változtam volna. Vagy csak nem veszem észre magamon, mert szép apránként történt és nem tűnt fel. A többieknél pedig hirtelen egy közel 10 éves jellemfejlődést tapasztalok. Lehetséges. Bár azt hiszem, hogy én nem változtam annyit. Én most is olyan kis tanár kedvence puncs vagyok, mint korábban. Az igaz, hogy már nem a kémia a kedvenc tárgyam. De még ma is azt mondom, hogy majd akkor futok, ha kergetnek - vagy ha nagyon-nagyon muszáj. Bár ezt megcáfoltam akkor, amikor gimiben minden reggel elmentem futni. Én hülye! Na tessék! Már megint hol járok!? A Ritáról még annyit, hogy nagyon megszépült ez alatt a 9 év alatt. És egy pöppet bunkó voltam vele. Vagyis nem voltam elég udvarias. Persze lehet, hogy ez a legtöbb embernek fel sem tűnt volna, de engem nagyon tud zavarni. Írtam is bocsánatkérő emilt neki. De még mielőtt bárki kombinálni kezdene: Nem akarok tőle semmit!

Áttérek a következő eseményre, mert soha sem fogok végezni. Elkerekeztem Fonyódra. Elég sokáig - 11 után indultam - kellett várni, hogy felszálljon a köd, mert elég vastag volt - volt, hogy csak 20-25 méter volt a látótávolság - és nem lett volna szerencsés kerékpárral elindulni. Főleg, hogy még mindig nincs láthatósági mellényem. Igaz így könnyen túleshettem volna az élet küzdelmein. De én, mint korábban írtam, nem teszek ezért semmit. Egész kellemes idő volt, a térdem sem fázott, pedig tartottam tőle. Fonyódon aztán nagy munkába csöppentem. Ma cserélték ki az ablakok nagy részét műanyag - A műanyag egy más világ. Tiszai Vegyi Kombinát. - nyílászárókra. Költöztettem a Marika nénit, hordtam téglát, és elbeszélgettem a kőművessel. Ő apunak régi-régi ismerőse. De nem egy messzi-messzi galaxisból! És persze a Marika nénivel is beszélgettem. Szegény nagyon beteg, ágyhoz van kötve - de csak képletesen. És bizony már egy kicsit zavart is. Ez a nagy felfordulás meg rátett erre egy lapáttal. De én türelmesen beszélgettem vele. Megvan a napi jó cselekedet mára is. Viszonylag korán elindultam haza, mivel semmi kedvem nem volt sem maradni tovább, sem sötétben hazatekerni. Ez utóbbi miatt még maradhattam volna egy kicsit, de ahhoz ugye nem volt kedvem. De ennek így kellett lennie. Mikor gurultam ki a kapun, a második szomszédból akkor jött ki Klau és a barátja. Láttam őket, amikor arra néztem egy pillanatra, hogy jön e autó. Nem jött így gyorsan el is indultam. Végülis már az utca közepén esett le, hogy ők azok, ezért nem is köszöntem nekik. Persze mondjuk megállhattam volna, és odamehettem volna. De minek!? Most egyébként is haragszok rá. Át is rendeztem az msn-en a partner listámat. Csináltam egy "Futkosót", oda került ő, és lev_master is. Tegnap a srác nagyon elvetette a sulykot. De ez a bumeránggal ellentétben nem jött vissza.

Holnap pedig kezdődik az nagy tanfolyás! De jó lesz 4:36-kor kelni! Amikor újságoztam, akkor egy órával korábban keltem, és nem is volt azzal gond. Persze azért az más volt, hiszen ott a friss levegőn voltam. Ott azért felfrissül az ember. És miután hazaértem, megkajáltam és irány az ágyikó. De most erre nem lesz lehetőség. És még csak nem is friss levegőn leszek, hanem először buszozok egy csomót, majd fejtágítás jön. Aztán délután még a németet kell nyomatni. Jó lenne ha mikuláskor összejönne a vizsga. Az hatalmas megnyugvással töltene el. Óriási megkönnyebbülés lenne. A záróvizsgától nem féltem ennyire. Még az érettségitől sem, pedig akkor még nem volt ilyen vizsgarutinom, mint most.

Na, mára elégedjetek meg ennyivel! Majd holnap jól beszámolok, hogy milyenek a csoporttársaim, akikkel a következő 9 hónapban össze leszek zárva. Állítólag lesz egy ismerős is. Az egyik fonyódi virágos nő férje. Ott van az üzletük a miénktől nem messze. A nőt jól ismerem, a faszit csak látásból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.