Megkésve bár, de annál kevesebb hangulattal...

Még Fonyódon elég pocsék volt a hangulatom, de a húgi valahogy felvidított. Borzasztó!

A hétvégén öcsivel telepítgettünk egy kicsit. Teljes rendszer újratelepítés. Vinfos, Ubi. Én még particionáltam is, mivel most kipróbálom a SUSE linuxot is. Réges-régen már volt, bár akkor még nem tudtam értékelni. Most meg egyelőre nem sikerült felraknom. Az a fránya particionálás dolog nem megy. Nem szeretném az egész vinyómat formázni, ezért óvatosan kell eljárni. A magyar oldalon pedig pont erről nincs semmi leírás. Mondjuk egy hibaüzivel most felraktam, de a GRUB nem látja, nem tudom kiválasztani. De nem csak ezt csináltuk öcsivel. Természetesen BattleField2-t is játszottunk. Nagyon odavan ezért a játékért. Én annyira nem, de had legyen meg az öröme, és azért nem szenvedek játék közben.

Szóval hazajöttem, és nem voltam már olyan hangulatban, hogy igazán novicsos bejegyzért írjak szülinapom alkalmából. Elképesztő! De szerencsére készítettem feljegyzéseket, így fel tudok idézni egy-két gondoltaot. Igaz ezek nem is a szülinapomhoz kapcsolódnak igazán hanem a Mindenszentekhez,  a "vidámpark" látogatáshoz. Persze mi is mentünk, mi is vittünk minden vackot, nálunk is volt idegeskedés. Minden, ami ezzel jár.

De miért is jár ezzel? Szerintem ez az ünnep is az élőkért van. A halottaknak úgyis mindegy. Ha nem gondolunk rájuk egész évben, csak amikor kell, akkor megette a penész az egészet. Ilyenkor mindig beindul a verseny. Legalábbis falun igen. Kinek van több, szebb koszorú, mécses a sírján. Egy kisebb vagyont elkölt az ember csak a kivagyiság miatt. Mondjuk az tény, hogy ilyenkor csodálatosan szép a temető! De már itt sem az érzelmi része fontos az ünnepnek. Nem szeretem az ünnepeket. A Karácsonyt sem. Akkor mindenkit nagyon szeretni kell hirtelen. Mindegy hogy esetleg éppen rossz napod van. Tudom, nekem majdnem mindig rossz napom van... Egyetértek apuval, és Attilával - Marika unokatestvére -, hogy ha az ember maghalt, akkor vége. Nincs értelme ennek a nagy temetőjárásnak. Ha nem adták meg a tiszteletet az életedben, akkor a halálodban hagyjanak békén. Ha meg megadták, akkor úgyis fognak rád emlékezni, nem kell a temetőbe kimenniük. Apu azt mondta, hogy neki nem kell milliós síremlék. Hamvasszuk el, és szórjuk a Balatonba. Már megint jó témánál vagyok...

A kainosok már ismerik, de azt hiszem, hogy itt vannak mások is, ezért ide is leírom - pontosabban a kainból bemásolom - a szülinapi tervemet:

Sajnos 12 évet várni kell a megvalósítására, mivel 22 már elmúltam, és a következő jó szám (A korábbi fő-fő kedvenc.) a 36. Tehát a 36. szülinapomat nov 2-án fogom ünnepelni. Nem akármilyen tortával! Mivel ilyenkor a sírok tele vannak gyertyákkal, mécsesekkel, és ugye a szülinapi tortán is gyertyák vannak, egy síremlék formájú torta lesz, rajta 36 gyertya. Szépen rajta lesz a nevem és a dátum 1984-2020 vagy az, hogy "Élt 36 évet". A meghívók pedig gyásztáviratok lesznek.

Ez lenne a nagy terv. Már meg is kaptam érte, hogy nem vagyok normális. És tényleg nem vagyok normális! Nem is akarok az lenni. Milyen snassz már normálisnak lenni?!

Valamit még akartam írni... Ja igen! Szépkislány még 1-én megemlítette, hogy tudja, hogy másnap lesz a szülinapom. Persze másnak nem köszöntött meg, de ez akkor is annyira jól esett! Pedig - ha emlékezetem nem csal - nem is írtam neki, hogy mikor lesz, csak az iwiw-en nézhette meg. Nem. Nem fogok semmilyen messzemenő következtetést levonni ebből, csak egyszerűen nagyon jól esett. Pedig úgy voltam vele, hogy hagyjanak engem békén, ne köszöntsenek meg. Ez - számomra - mindig ugyanolyan nap volt, mint a többi. Nem csak a nagy családi "Szeressük egymást!" ünnepeket nem tudom átérezni. Fórumról töröltem is az adatlapról a dátumot, így nem írta ki, de voltak páran, akik nem felejtetteék el. Mondjuk azért nem is olyan egyszerű. Egy április 25-öt sokkal nehezebb megjegyezni. Halottak napja nem egy olyan eltéveszthető dátum. Ceca ráadásul előre meg is köszöntött, amikor a húgi szülinapja volt. Tudom, hogy csak kedves akart lenni, de én ezt nem szeretem. Nem azt, hogy kedves, hanem, hogy előre felköszöntenek. Nekem eddig mindig előre volt hozva a szülinapom. Mindig együtt volt megtartva húgiéval. Persze "csak" 16 éve. Mindegy, majd a 36. talán emlékezetes lesz...

Még annyit, hogy ma láttam Anitát az utcán, aki feltünően nem akart észrevenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.