Tudom. Olcsó poén volt. De most sajna csóró vagyok. Jobbra nem futja. Recesszió van!... Nálam minden téren.

Nem tartok közvélemény-kutatást, mert tudom, hogy úgysem írná le senki a véleményét. De... Már több embertől hallottam, hogy egész - esetleg nagyon - jó a stílusom. Érdekes módon ez különösebben nem izgatott, amíg Barbi nem mondta. Amikor ő mondta, akkor bizony elgondolkoztam. De nem kell megijedni! Nem fogok könyvet írni. Nem vagyok én celeb. Még ha néha pofára estem is - és ez ugye a fejemen van. Csak valamiért elkezdtem figyelni arra, hogy hogyan, és mit írok. És ez fura. Vagyis inkább zavaró. Eddig egyedül a strandos leírásnál törekedtem arra, hogy jó legyen, egyébként csak ömlik belőlem a sok hülyeség. Visszaolvasni is csak mostanában kezdtem el, hogy a kihagyott, vagy félregépelt - de értelmes - szavakat kijavítsam. Néha elég zavaró hibákat szoktam véteni. Gyakori, hogy szavakat hagyok ki. Gyorsabban jár az agyam, mint a kezem. Bár mostanában ez utóbbi is elég fürge. (Fürge ujjak. Ha-ha.) Volt már nem egyszer, hogy akár egy szóval is megelőztem a gépelésben a blogom. Nem bírt követni. De vissza a stílushoz. Fura. És talán nem is tesz neki jót. Nem tudom. Barbinak - Most megint magamat fogom dicsérni - olyan bókokat találtam ki, hogy magam is elcsodálkoztam. Nem szoktam én ilyeneket mondani. Még gondolni sem! De nála az egész teljesen spontán jött! Egyiken sem kellett gondolkoznom. Ez - véleményem szerint - két dolgot jelenthet: 1. ez a lány sokkal jobban megfogott, mint gondoltam volna, sokkal jobban szeretem 2. a sok firkálástól jobb lett a stílusom. Én az elsőre tippelek. De ez a bejegyzés nem erről szól! Legyünk hívek a címhez! Tehát a stílusom. Azt mondták, hogy itt sokkal jobb, mint élő szóban. Pedig ezt sem tervezem meg, nem agyalok azon, hogy milyen csavart rakjak bele. Így jön, és kész. Szerintem az arctalanság az oka. Itt ülök egyedül, és nyugodtan írhatok. Nem kell a másikra figyelmen. Nem zavar semmi. Ha már valaki van a szobában, akkor inkább neki sem állok írni. Nem írok, mert megláthatja. Nem hülyeség? A neten bárki láthatja, és senki. Bárki, aki kalandos úton megtalálta ezt az oldalt, és senki mert már csak a végterméket látja. A folyamatba nem tekinthet bele, mint egy élő beszélgetés alkalmával. Nem alakíthatja tudatos, vagy tudat alatti reakcióival. Nem zavarhat össze. Itt csak én tudom magamat összezavarni.

A lényeg: Hogy ragadjon a bélyeg, és a kacsák előtt legyen víz! Valamint az, hogy megpróbálok az az ösztönös "zseni" maradni, aki voltam, és nem válok egy kimért, kiszámított furdulatokat alkalmazó "művésszé".

Most azonban megyek aludni, mert... Mert megint nem akartam eddig maradni, de ezt a szemét műfajt csak így van értelme csinálni. Holnap reggel cseszhetem az egészet. Nem lesz már meg az az érzés, ami este volt, és ami az ihletet adta.

Igazából nem az olvasottság miatt csinálom ezt, ez nem "kereskedelmi blog", de azért megszoktam nézni a látogatottsági adatokat. Elég fura hullámzás van. Még az elején volt 22 látogató majd nagy csönd, és egy hete megint többen, 20-21 fő. De ez megint süllyed. Már Barbi sem érdekes téma többé. Ezt csak azért írtam le, hogy ti is tisztában legyetek vele, hogy milyen hihetetlenül olvasott vagyok! (Ha használnék smileykat, akkor ide egy idióta vigyor lenne beszúrva.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.