Történt pár dolog az elmúlt napokban, de sem kedvem, sem időm nem volt írni. De most bepótolom!

A legfontosabb: Barbival rendben van minden! Nem sokat beszéltünk, de én ennek is nagyon örülök. Az alatt a három nap alatt nagyon féltem, hogy már nem is akar többet beszélni velem. De szerencsére nem így van! Tegnap Honfoglalóztunk egyet. Vagyis kettőt. Először csak mi ketten egy töriset, mivel ma töriversenye van, majd az egyik barátnőjével egy biosz-kémiásat. A másodikat visszavágónak szánta a töris vereségéért, de valamilyen csoda folytán én nyertem meg a másodikat is. Hiába no! Egy zseni vagyok!

Tehát jelenthetem, hogy minden rendben van. Már sokkal jobban aludtam, és már Barbival álmodtam. Tudom, hogy nem lesz könnyű, hogy nem fog gyorsan menni. De kitartok. Szembe megyek Ceca véleményével, és kitartok amellett, hogy ez szerelem. Vagy ha nem is az, akkor az első találkozáskor az lesz. Ha már mindenképpen találkozni kell a szerelemhez.

Még említésre méltó esemény egy levél feladása volt. A kvári Főpostán történt az eset. Már másodjára. Az unokaöcsémnek írtam levelet ismét. És ismét bélyeget kértem rá, és ismét egy nagyon kedves és fiatal postáskisasszony volt. De most többet "udvaroltam" neki. Megkérdezte, hogy különféléket rakjon e rá. Nem akartam én előhozakodni ezzel, de ha már volt olyan kedves, hogy felajánlja, hát nem utasíthattam vissza. Megkérdezte, hogy sokan állnak e mögöttem. Hátrafordultam, és elküldtem a nőt mögülem, majd visszafordultam, és mondtam neki, hogy elzavartam őket. Erre édesen nevetett. (Az "elzavarás" abból állt, hogy a nő megérezte a "vesztét", és amikor hátrafordultam, hogy megnézzem, hogy vannak e mögöttem, egyből rákérdezett, hogy sokáig fog e tartani. Gyakorlatilag nem is várta meg a választ, és már át is sorolt. Mondjuk egyik ablaknál sem voltak sokan, szóval semmit nem veszített. De valamiért úgy éreztem, hogy nem hagyhatom ki azt a ziccert, hogy azt mondjam, hogy "elzavartam.") Az Imi - ő az egyik csoporttársam, vele szoktam kimenni a buszmegállóba - csak röhögött. Már a múltkor is elkísért, és meg is jegyezte, hogy egyre több időt töltök egy-egy levél feladásával. (Persze tudjuk, hogy 2 elem még nem határoz meg egy sorozatot, szóval ez még változhat. Főleg, ha legközelebb nem ilyen kedves és csinos postáskisasszony fogok ki.)

Már majdnem megúsztátok a dolgot, de aztán bevillant!...

Szépkislánynak hirtelen 45 centit nőtt a haja, és... Eddig "csak" szép volt, de most egy szexistennő lett belőle! Komolyan. Valami fantasztikusan jól áll neki ez a frizura. És persze ezt meg is írtam neki. És olyan jó, hogy ilyet írhatok neki. Persze egy nőnek - gondolom - nem lehet túl sokat bókolni, de ez más. Nem is tudom... Persze lehet a net arctalansága teszi. Itt nagyon elszemtelenedtem. Még nemszerelmet is vallottam már - szintén Szépkislánynak. Valami csoda folytán iszonyat jól kijövök vele. Nem is értem...

És a végén buszozzunk egy kicsit! És  ma sem lettem szerelmes. Hiába no! Bár Márquez azt írja, hogy a szívnek annyi szobája van, mint egy kuplerájnak, én akkor is csak Barbit szeretem. Pedig ma is láttam az "ismerős ismeretlent". És ma nagyon szép volt. Sokan nevetett, és olyankor - azon túl, hogy csak úgy ragyogtak a szemei - a szeme körül nevetőráncok jelentek meg. Igaz a ráncok nem arról híresek, hogy szeretjük őket, de neki  nagyon jól álltak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.