A vége igazából nem jelent semmit, csak eszembe jutott, és megtetszett.

Sokat kéne írnom. Nagyon sokat. Ugye itt van a... közben rájöttem, hogy írtam már a randiról. Azóta már vége. Ma lett hivatalos. Az egész nagyon hosszú, és túl sokat kéne írnom, hogy érthető is legyen, márpedig nincs kedvem. No nem a "szakítás" miatt! Mint gondolom észrevettétek, mostanában ritkán írok, pedig zajlik az életem. Szerintem éppen ezért. Ha gép előtt ülök, szinte végig Barbival msnezek, vagy FuraLánnyal. Vagy csak ülök, és bambulok ki a fejemből. Túl sok minden történik, sokat kéne írni, és nincs kedvem. Fáradt is vagyok. Az elmúlt 2 éjszaka 10 órákat aludtam, de nem tudtam magamat kipihenni. Lehet, hogy ez a depresszió egy újabb tünete? A soványságomat már lehet lassan annak tulajdonítani. Múltkor éhes voltam este - Tényleg éhes! - de nem volt étvágyam. Nem volt kedvem lemenni enni. Itthon sosincs kedvem.

Szóval Lili. Kb. annyit tudok elmondani, hogy azért lett vége, mert nem passzolunk. Túl "bolond" vagyok neki. Ezt nem ő mondta, hanem én. Még Barbi nevezett egyszer bolondnak... de kedves, szeretnivaló bolondnak. Pontosabban én kérdeztem rá, hogy ennek, vagy közveszélyes őrültnek, és az elsőt választotta. Szóval Lilinek nem kellett ez a bolond, aki az ismerőseivel - hiszen ő az volt - nem feltétlenül komoly, aki sok komolytalan kijelentést tesz - pl. leendő gyermek neve, nappali színe stb. Ma az akasztotta ki, hogy megint "öntömjéneztem". Írta, hogy komolyan veszi néha a kijelentéseimet, mert még nem ismer. Erre "bemutatkoztam". Egy-két fizikai paraméter, hivatalos adat, és a "tulajdonságaim". Elsőként a Szilvi által mondott ötösfogat, majd egy csomó hülyeség, viccnek szánt dolog. Erre írta, hogy nem passzolunk össze, ez így nem fog működni soha. De ma már másodszor írta ezt. Az első után még sajnálkoztam, hogy nem csókoltam meg. És ő is! Mondta, hogy ott a teázóban nagyon várta, és bizony viszonozta volna. De nem tettem meg. Kértem tőle egy újabb esélyt, amit végül is megkaptam. Csak nem mostanában. Egyelőre msn, aztán majd később. Mostanában úgysem ér rá.

De vége! Most már vége mindennek - "vége a jó kedvünknek." Ez most egy idézet volt egy gyermekdalból, nem rám vonatkozott. Nekem eddig sem volt jó kedvem, de most legalább felszabadultam. Nincs az a görcs, hogy el ne rontsak valamit. Még msn-ről is töröltem. Nem haragból, mert nincs rá okom, de köztünk barátság nem lehet. Vagy járunk, vagy gyakorlatilag nem is ismerjük egymást. Ha kiakad a hülyeségeimen, akkor miről beszélgessünk?! Köztünk igazából a fizikai együttlét működött volna jól. Nem csak a szex, hanem minden valós együttlét. A neten keresztül ez a barát dolog nem működőképes köztünk. Ha a barátnőm lenne, akkor ugye másképp állna az ember hozzá a dolgokhoz, de egy ismerős kedvéért nem fogok megváltozni. Talán senki kedvéért.

Mit sajnálok? Azt, hogy pont az ünnepek előtt - Erről az ünnepről majd még fogok írni! -, hogy nem sétálhatok vele - vagy egy másik barátnővel - kézen fogva, hogy nem csókolhatom meg. Inkább a fizikai része a kapcsolatnak. És persze azt is, hogy elszalasztottam egy remek lehetőséget, és nem tudom, hogy mikor lesz legközelebb. Remélem többet nem kell nyelvvizsgára mennem, legalábbis nem németből. Azt hiszem, hogy visszatérek buszos "szerelmeimhez", és az IsmerősLánnyal megpróbálok összeismerkedni.

Egy dologra viszont nagyon jó volt Lili. Pontosabban kettőre. Egy: ha úgy érzem, hogy meg "kell" csókolnom egy lányt, akkor meg "kell" tennem. Inkább azért kapjak egy pofont, mert megtettem, mint ne legyen meg az a valami, mert nem tettem meg. Kettő: Könnyebben elfogadtam, hogy Barbinak lehet, hogy lesz barátja. Lehet, hogy Lilit "csak" ezért küldte az Óberhé. (Ez a szó egyébként nagyon tetszett neki, ki is írta msn személyes üzenetbe. A Lili nevet pedig az msn neve mellé idézőjelben.)

Kevésbé érdekes, és fontos információk:

Megint kerékpárral voltam Fonyódon. És most eléggé szenvedtem. 2 hét kihagyás, és fáradtság, keleti szél, és... ez a nagy fogyás nem tett jót az izomzatomnak sem. Jóval véznább a lábam, mint nyáron volt. Az időjárással nem volt gond, bár megint le kellett pucolnom a gépet a nedves út miatt.

A BattleKnight-on elő lettem léptetve a rendben helyettessé. Szépkislány kiment melózni, nincs már annyi ideje, és amúgy is állandóan van valami ötletem. Most megkaptam a hatalmat, hogy megvalósítsam őket. Már neki is álltam.

Ma megint felraktam a Dawn of War-t, és játszottam egy kicsit. Hirtelen kedvet kaptam hozzá. Éppen Lovecraftot olvastam, amikor hirtelen arra gondoltam, hogy Watsont kéne. Végül a játék mellett döntöttem. Régen játszottam már vele. Mint ahogyan Lovecraftot is régen olvastam. Nagyon jó volt megint. A Randolph Carter esete című "ciklust" olvasom. Ebben van a nagy kedvenc – épp itt tartok – a Zarándokút Kadathba. Nagyon jól ki van találva ez az álomvilág dolog. Több másik novella is kapcsolódik ezekhez kívülről. Egy-két háttértörténetet azokban mesél el. Olvastam egy karácsonyi történetet is tőle, Az ünnepet. Ennek már egyszer nekiálltam németül, de annyira bonyolult, hogy inkább hagytam. Magyarul legalább értem. A beleélést mondjuk nem segítette elő, hogy húgiék lent kézilabdát néztek, és minden felhallatszott, de azért megpróbáltam a könyvre koncentrálni.

Most viszont rákoncentrálok az ágyamra...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.