Imi - egyik csoporttársam a tanfolyáson - azt mondta, hogy furákat írok ki az msn személyes üzenetemben. És be kell látnom, hogy bizony igaza van. Persze ezek gyakran nem az én kreálmányaim. A címben szereplő... hogy is mondjam?... példának okáért Barbi agyszüleménye. Már vele is tervezgettem a jövőt - No persze nem (nagyon) komolyan! - és szóba került a gyerekvállalás, és a főzés. Bármily hihetetlen és szeretnék gyerekeket. Igen. Gyerekeket. Nem egyet, nem kettőt. Pontosan hármat. Egy fiút és két lányt. Ebben a sorrendben. Barbi viszont nem szeretne. Én persze győzködtem, de egyelőre még nem szeretne. Ilyen idős koromban én sem gondoltam volna, hogy egyszer én majd gyerekeket szeretnék. Van még ideje, hogy felébredjen benne a szülői ösztön. A másik dolog a zöldbab volt. Épp az volt az ebéd, amikor szóba hoztam a főzés dolgot, és mondta, hogy nem szereti, ezért nem is fog soha főzni. Ez talán két hete lehetett. Aztán nemrég újra előkerült a téma, és ezzel a frappáns - és meglehetősen megmosolyogtató - "mondattal" válaszolt. Nekem pedig annyira megtetszett, hogy ki is írtam msn-re.

Egyébként most csak Barbi kedvéért írok... Remélem értékeled húgi!

Húgi, mert nagyon szeretem. Iszonyatosan szeretem, de már nem - egészen - úgy. Így most megpróbálok rá úgy tekinteni, mint a húgomra. "Nővéreim" vannak szép számmal, és Barbi egyébként is sokkal fiatalabb, mint én. Bár bizonyos dolgokban sokkal bölcsebb, mint én. De hát a lányok korábban érnek... én pedig még igen csak zöld vagyok. Grínpísz!!!

De ha már ilyen szép számmal összegyűltünk, akkor lenne egy bejelenteni valóm! Tegnap eljegyeztem FuraLányt! Hogy nem tudjátok, hogy ki az!? Pech, mert akkor most be kell mutatnom...

Szóval FuraLány... Érdekes módon vele is a BattleKnight-on ismerkedtem meg. Jóval erősebb karaktere van, és 2x megtámadott. Persze jól el is tángált. Erre én írtam neki, hogy a felnőttek már nem így intézik az udvarlást. Aztán elkezdtünk a játékon belül levelezni. Kerestem neki egy képet a neten, hogy mégse férfi képe legyen kint. Aztán elkértem az msn-címét is. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Még játékon belül írtam neki a "komoly" szerelmes leveleket, msn-en viszont nem udvaroltam neki annyit. Csak mostanában kezdtem el neki is. Róla még annyit, hogy szokatlanul öreg... 23 éves. Filozófia és lengyel szakos egyetemista, és Budapest közelében lakik. Tud oroszul, és németül is. Ő is szeretne egyszer a Transzszibériain végigmenni. Szeretné megnézni Moszkvát. Hogy miért fura? Mert jegyeket gyűjt. Olyan szinten, hogy a kukából képes kiszedni őket. Egyébként jegyeket fog tőlem kapni karácsonyra. Egy másik fura szokása pedig a biztonsági őrök követése, illetve ennek egy változata a járó-kelők mellé szegődés. Fura... de szerintem aranyosan fura.

Tehát tegnap eljegyeztem. Bár másik rendben van, mindig velem jön csoportos küldetésre. A saját rendünk aprónépének akartam csinálni ezeket, de nincs nagy forgalom. Most már van egy 4 fős csapat - Barbi, FuraLány, nagyzz, és jómagam - a többiek viszont mindig rotálódnak, és általában idegenek. Szóval velem jön küldetésre, és - majdnem - mindig nyerünk is. Van tárgynyeremény is a sok ezüst mellett, de abból csak egy. Általában nagyzz kapja, de tegnap egy gyűrű volt, és FuraLány kapta. Én persze egyből kiemeltem, hogy én vagyok a vezető, tehát gyakorlatilag tőlem kapta. És ugye ha gyűrűt adunk valakinek, akkor az jelent valamit. No persze nem feltétlenül, de itt most jelentett. Vagyis azt mondtam. (Kicsit zavaros lett, de közben Barbival és FuraLánnyal is beszélgetek, meg csatázok, meg...) Szóval megvolt az eljegyzés. A gyűrűt elfogadta, de nem hivatalosan. Később aztán nekiálltunk a közös jövőnk tervezésének. Hol fogunk élni, mit dolgozunk, gyerekek. Ő is szereti Berlint, szóval ha nem itthon, akkor vagy Lengyelország - de én ugye nem tudok lengyelül - vagy Berlin. Még egy közös pont. És én már nagyon komolyan beleéltem magamat. És azt hiszem ő is. Egyre jobban megszeretem. Ez betudható a nagy beleélésnek is, ugyanakkor már délután is írtam neki. Nagyon sokat beszélgetünk, és egyre közelebb kerül hozzám. Nyárra már be is terveztünk egy "nászutat". Kimegyünk - reményeim szerint kettesben - a lengyel tengerparthoz.

Na mára ennyi. Ezt sem terveztem be, csak Barbi kedvéért írtam le. És közben már honfoglalóznék is... el vagyok havazva.

Még annyit nagy hirtelen, hogy a vidkarim döglődik. Tegnap többször újra is kellett indítanom, hogy lássak is valamit, ugyanis amíg fürödtem kikapcsolt a monitor, és az istenért nem akart a kép visszajönni. Volt, hogy a Grubon sem jutottam túl. Nagy gáz lesz itt! Még szerencse, hogy van garanciám.

Amíg én a géppel küszködtem, Barbi lefeküdt aludni, mert fáradt volt. De nem kaptam meg, amit írt, ezért – kihasználva, hogy megvan a telefonszáma – felhívtam, hogy elköszönjek tőle. Szegény már félálomban volt, ráadásul a számomat sem ismerte, így először ki is nyomott. Aztán meg fogalma sem volt, hogy kivel beszél. Mókás volt. Most már azt is tudom, hogy nagyon édes hangja van. Még így álmosan is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.