Az leszek. Eldöntöttem! Az utcára is ki kéne engedni az msn-es Novicsot. Rettegjen mindenki!

Ma megint telepítgettünk ezt-azt a gépekre, és Erika megint mellettem ült. És gondolom mondanom sem kell, hogy nagyon jókat vigyorogtunk. Imi ma nem "kupakolt", ma más miatt volt céltábla. Persze én is kaptam rendesen, de vissza is adtam. Nem maradtam adósa. Aztán tanfolyás után ottmaradtam még Erikával, amíg nem jött meg érte a barátja. Kint álltunk az épület előtt és röhögtünk. Ahhoz képest, hogy milyen kómás feje van állandóan, hogy mennyire csöndes lány, egész jó humora van.

Azt hiszem, hogy a csoport lassan kezd összerázódni.

Szóval eldöntöttem, hogy Vidámfiú leszek. Nem tudom, hogy sikerülni fog e, de azért egy próbát megér. A terv szerint nyitottabb leszek az emberek felé. Buszon is szívesen beszélgetnék, de többnyire ugyanazokkal utazok. Ráadásul bandákba vannak tömörülve. És nem is igazán az én köreimhez tartoznak. Fiatalok is, és... nos hát általában szakmunkások. Ez nem hangzik túl szépen tőlem, de el kell ismerni, hogy nem egyezik az érdeklődési körünk. No persze lehet kivétel is, de ahogyan elnézem a viselkedésüket, ahogy hallgatom - kénytelen vagyok - társalgásukat... Köszönöm. Kihagynám ha lehet.

Reményt az egyetemisták jelentenek. De ők kevesen vannak, és általában csak szélső napokon. Ráadásul gyakran magukba fordulnak, hogy az utastársaik - nem kívánt - társaságát kizárják. Ez az mp3 szemét egy dolog. No persze én is hallgatom, mert nincs jobb dolgom - bár reggelente szinte végig önkívületi állapotban utazok. Nehéz - szinte lehetetlen - úgy beszélgetést kezdeményezni, hogy a leendő partner zenét hallgat, ráadásul nem is szeretek hangosan beszélni.

A Vidámfiú másik tulajdonsága lesz - amit már régóta tervezek -, hogy vidáman köszöngetni fog a fiataloknak - különös tekintettel a csinos fiatal lányokra. Nem jönne rosszul ha szépen tudnék mosolyogni. De tőlem csak egy idétlen vigyort lehet kicsikarni. Egyszerűen nem erre van beállítva a mimikám.

Majd' elfelejtettem! Ma - és kedden is - találkoztam Anitával. Egy busszal jöttünk haza Marcalitól. Persze nem mellém ült le - pedig volt hely -, és nem is velem jött volna haza, ha nem sétálok mellé. Még múlthét kedden is láttam, de akkor nem jöttem vele, nem vártam meg, mert siettem, hogy megebédeljek mielőtt mentem vissza fodrászhoz. De ezen a héten nem volt hová sietnem, és még szadista hangulatban is voltam. Sajnálta, hogy nem írt. Nem ellenem irányult, csak nem szokott túl gyorsan válaszolni. Elég sablonos dolgokról beszélgettünk, de az feltűnt, hogy - szerintem - eléggé meg van keseredve. Meg is csúnyult. Úgy hallottam, hogy gimiben igazi bombázó volt. De már nem az. Szép lány, de az arca elég szomorú, megkeseredett.

És azt hiszem, hogy Elfeledett Lánynak is írok ma. Ma ilyen kedvem van. Még nem tudom, hogy mit... majd menet közben kitalálom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.