Amíg Marcaliban fagyoskodtam a csatlakozásra várva, telefonált a Béla, hogy jött egy csomagom - mint később csak egy tértivevényes levelem -, amit 15:00-ig átvehetek a kéthelyi postán. Elgondolkoztam, hogy vajon ki küldhette... Én nem rendeltem semmit, a keresztanyámék itt vannak... Akkor ki lehetett? ... Barbi! Csakis ő! Hiszen kértem tőle, hogy küldje el a Csengetett Mylord? című angol sorozatot, mert nem tudtam megszerezni - hogy diplomatikusan fogalmazzak. Majd kiugrottam a bőrömből, hogy ennyire aranyos, hogy - most sokkal fontosabb és kedvesebb - teendői mellett erre is volt ideje, és pont Karácsonyra küldi meg. Majdnem fel is hívtam, hogy megköszönjem neki... De mint később kiderült, erről szó sincs. Az APEH küldött egy tértivevényes levelet. Egy pöppet elszontyolodtam. Szerencsére csak azt a határozatot küldtél el, mely szerint nem kell tovább nekem fizetnem a TB-t, hanem a munkaügy fizeti.

Remélem FuraLány megkapta az ajándékát. Sajnos későn gondoltam rá, hogy be kellett volna a levelet csomagolni, és ráírni, hogy csak 24-én este szabad kinyitni. Akkor lett volna az igazi. Remélem megkapta, bár azt sajnálom, hogy nem küldött akkor egy üzenetet, hogy köszöni. És még msn-en sincs fent...

De várt még egy levél rám. Csak ez a virtuális postafiókomban. Pár napja írtam, hogy írok az Elfeledett Lánynak. Nos ma válaszolt. Hogy mit írt? Hogy már ő is írt nekem, csak nem küldte el, és bánja, hogy ez lett a vége. Nagyjából ennyit. Lehet, hogy válaszolok... Lehet, hogy nem... Még nem tudom. Majd még elválik. De szerintem írni fogok neki. Már nem úgy gondolok rá. Már nincs rá szükségem. És ez jó!

Ha már iwiw-en fent voltam, akkor meglestem, hogy Lili elolvasta e a legutóbbi levelem. Ma délután igen. De nem írt. Mindegy. Majd ha ír, akkor jó lesz. De ha nem ír, akkor sem lesz gond. Már nem akarok szerelmes lenni.

Szilvi viszont még mindig nem írt, és nem is telefonált. Sajnos nem tudom telefonon elérni, és a vezetékes számukat sem találtam meg. Lehet, hogy jobb is. Jobb, mert mondta, hogy nem szeretné ha odamennék a házukhoz, hogy ott könyörögjek neki. Ha azt szeretné, hogy otthon meglátogassam, akkor majd meghív. Lehet, hogy a telefonnal is így van. Az mégiscsak a család telefonja. Szóval talán jobb is, hogy nem találtam meg a számukat, de azért jó lenne már hírt kapni felőle.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.