Nem is tudom... Egészen jó. No nem akarom elkiabálni, de eddig egész jó.

Reggel persze tapintani lehetett a feszültséget. Mindenki ideges volt. Rengeteg volt a munka, kevés az idő... és még annál is kevesebb kedv - a részünkről. A fenyőfát azonban szokatlanul könnyen beleoperáltuk a tartójába. A díszítés is egészen gyorsan ment. Főleg, hogy egy idő után otthagytam, és inkább Barbival beszélgettem. Nem volt fent senki más, ezért maradtam vele. Ennek persze nem örültek, de ez van. Aztán ebéd, ami nem volt egy nagy durranás - spagetti -, az ünnepi menüt idén megúsztuk.

Délután átmentünk keresztanyámékhoz. Egész elviselhető volt. Az ajándékunk Zsoltinak betalált. Gondolom mondanom sem kell, hogy az én ötletem volt. Én végre megkaptam a várva-várt könyvet! Még tavaly karácsonyra rendeltem, de nem lehetett kapni. Egy évet kellett rá várni. A címe: Die Preussische Armee zwischen Ancien Regime und Reichsgründung. (A porosz hadsereg az Ancien Regime és a birodalomalapítás között. Pont a szakdolgozatom témájába vág.) A Dieter beleolvasott és szerinte nehéz olvasmány, nem egy egyszerű szöveg. Lesz vele bajom, de csak megoldom. Most már nem hajt a tatár, ráérek elolvasni.

Este családi ajándékozás. Húgitól kaptam egy Márquez könyvet. Azért élek, hogy elmeséljem az életem. A blogolás miatt még passzol is hozzám. (Tibix írta, hogy bizonyára azért vagyok mindig szerelmes, hogy legyen miről írnom. De nem így van!) Anyuéktól meg egy pulcsit kaptam, és egy papucsot - az enyém már elég ramaty állapotban van, ezért már én is venni akartam, csak megvártam, hátha azt vettek. A viccesebb már, hogy húgi két fotós-táskát kapott. Nem beszéltük meg anyuékkal, és mind a ketten azt vettünk. Mondjuk az enyém jobb, mert Nikon, és húgi Nikon őrült. Igazából állványt akartam venni neki, de megláttam ezt a táskát és tudtam, hogy nagyon örülne neki. Most lehet majd a másikat visszavinni. Ez van.

Este viszont FuraLánnyal beszélgettem... és persze Barbival. Úgy volt, hogy január 24-én találkozok FuraLánnyal, de ezt előrehoztuk 3-ára. Jobb lesz. Nem szeretném nagyon beleélni magam , jobb lesz minél hamarabb tisztázni a dolgot. Ő is egyetért velem ebben. Ő is úgy gondolja, hogy jobb lesz mihamarabb személyesen is találkozni, és eldönteni, hogy lehet e a dologból valami. Szerencsére egyre inkább úgy érzem, hogy ő is szeretné. De majd elválik, hogy mi lesz belőle, hogy összeillünk e.

24-én délelőtt pedig még Lili is írt. Igaz nem csak nekem, személyesen, hanem "csak" a szórásba kerültem bele. De én nagyon örültem neki.

Ma reggel pedig havazott. Nem maradt meg, de arra elég volt, hogy ne tudjak kerékpárral jönni Fonyódra. Pedig úgy terveztem. Nézhettek volna, hogy ki az az idióta, aki karácsonykor is kerekezik. De elrontották az örömöm. Igaz, hogy szép volt a havazás. És közben FuraLányra gondoltam...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.