Szilveszter. Egy vidám ünnep. Általában. Számomra általában az otthon punnyadást jelenti. Gyakorlatilag olyan, mint egy átlagos nap. Idén keresztanyáméknál kellett volna tölteni, de szerencsére megúsztam. Megúsztam, mert Cecáékhoz menekültem. Nem volt semmi extra. És nem is volt rá szükség. Játszottam Edével, beszélgettem és filmeztem Luival. Tiszta jó volt. Fél 12-kor indultam el - természetesen kerékpárral - Máriára. Nagyon jó volt! A kerékpár nagyon ment. Nem is volt - túl - hideg. Legszívesebben nem is álltam volna meg, hanem csak tekertem volna. Nem tudom, hogy hová... csak úgy a nagyvilágba. Útközben felhívtam Krisztit, hogy - még a nagy Hálózatbehalás előtt - boldog újévet kívánjak neki. És így együtt volt a két dolog, amit nagyon szeretek: Kriszti, és a kerékpározás. Aztán még gyorsan felhívtam húgit is. És már itt is volt a nagy pezsgődurranás, és házi tűzijáték ideje! Egész jó volt. Aztán még kénytelen voltam snapszert játszani! Aztán fél kettőkor elmentem fürdeni, és... borotválkozni. 22 napja nem borotválkoztam. De csináltam képet, hogy meg tudjam mutatni húginak, hogy mire számítson a tavasszal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.