Tegnap Barbi reklamált. Nem tetszett neki, amit írtam. Azt írta, hogy : "ez olyan, idebiggyesztek valamit hogy nemondjátok hogy nem írtam...bejegyzés volt". És igaza is volt. Nem volt különösebben nagy kedvem írni. Bár délután aludtam kb. 2 órát, mégis fáradt voltam. A hétvége elég fárasztó volt. Mint írtam nem csináltunk semmit. Nem is aludtunk. Illetve csak nagyon keveset, és azt is több részletben.

Nos tehát a hétvége újra - bár nem hiszem, hogy sok újdonságot tudok mondani. (Mit meg nem teszek az én kicsi húgimért...)

A hét közepéig kétséges volt, hogy le tud e jönni hozzám, ugyanis egy családi event -születésnap - volt láthatáron. Ha nem tudott volna, az bizony elég vacak lett volna, mivel akkor csak 23-án találkozhattunk volna...

Találkozás. Az eredeti időpont 24-e lett volna, és még Budapesten. Aztán ebből lett szépen lassan 3-a és Székesfehérvár. Én voltam az, aki sürgette a dolgot. Én voltam az, aki egyáltalán felvetette az ötletet. 24-én találkoztunk volna, de nem bírtam volna ki addig. Semmiképp! Persze még 3-a előtt megbeszéltük, hogy 24-én is jön és velem tölt egy hétvégét. Ebből aztán 23-a lett. Az én javaslatomra ugyan, de már ő is gondolt rá, hogy korábban lejön.

Szóval szerencsére most hétvégén lesz az event, így le tudott jönni egész hétvégére. Szegénykém 9-én még vizsgázott, és utána jött le hozzám. Így csak késő este - 21:38... menetrend szerint - ért le, de így nyertünk egy éjszakát. Este, sötétben, egy olyan helyre ahol még soha nem járt korábban. Éppen ezért gondoltam, hogy elmegyek elé vonattal. Úgy gondoltam, hogy ez egy kedves gesztus tőlem, így meg is mutathatom, hogy milyen fontos nekem, mennyire szeretem. Sajnos a meglepetést elrontottam. Elárultam magamat még korábban, és egy papa is pont tőlem kérdezte meg, hogy késik e vonatunk... amikor épp Krisztivel beszéltem. Bár nem volt akkora meglepi, örült nekem. Sokat gondolkoztam a vonaton, hogy mit fogok csinálni. Úgy volt, hogy aludni fog. Így azon gondolkoztam, hogy ha leülök mellé akkor átkaroljam e, vagy hagyjam aludni, és csak nézzem. Esetleg megcsókoljam. Pontosabban adjak neki egy puszit a szájára. De hiába gondolkoztam... ébren volt. Kicsit feszélyezve éreztem magam. Nem kapott végül sem puszit, sem ölelést. De még a kezét sem fogtam meg. No persze séta közben már igen. Azt nem hagyhattam ki! Fáztak az ujjai, ezért az ököl beszorított kezét fogtam körbe, hogy így melegítsem.

A nyaralóban megvacsoráztunk, majd filmeztünk. A kedvenc sorozatát kezdtük el nézni, mert elég késő volt, és egy mozifilmhez nem volt kedvünk, és energiánk. Szerencsére pont az a kedvenc sorozata - Halottnak a csók -, amit én is meg szerettem volna nézni, csak nagyon későn adták. Tehát ez nagyon jó volt! Ez passzolt. Először én hajtottam a fejem a vállára, de rá kellett jönnöm, hogy bizony még ülve is elég tetemes a magasságkülönbség közöttünk. Mivel egyikőnknek sem volt kényelmes így, ő hajtotta a fejét az én vállamra - amiről meg is jegyezte, hogy elég csontos. Két részt megnéztünk, majd a DVD lejátszó elakadt. Nem bírt a nem éppen eredeti DVD-vel, ezért úgy döntöttünk, hogy lefekszünk... aludni. Elmentünk egymás után zuhanyozni, majd ágyba bújtunk. Először külön-külön takaró alá, majd pár óra után sikerült bejutnom az övé alá. Sokkal jobb volt úgy átölelni, hogy nem volt köztünk 2 réteg takaró, és egy pléd. Először még a német adók között válogattunk, hogy mit is "nézzünk". Krisztinek az elalváshoz kell egy kis háttérzaj. Végül mégis a Kossuth Rádió mellett döntöttünk. Még életemben nem hallgattam ennyi ideig a Kossuthot.

Egyszerűen gyönyörű ahogy alszik. Pontosabban most csak próbált aludni. Mert nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és rengeteg puszit kapott tőlem. Először csak az arcára, majd a szájára is. És egyszercsak visszacsókolt. Nagyon jó volt. Vele sokkal jobb csókolózni, mint Szilvivel volt. Talán mert jobban is szeretem. Nem tudom. Szegénykémet ezután még többet zaklattam. Nagyon jó volt. Olyannyira, hogy csak délután 3-kor keltünk fel. Akkor sem túl nagy lelkesedéssel.

Alaposan megkajáltunk, majd kockultunk egy kicsit. Jól „megmenedzseltük” a lovagjainkat. Természetesen közben hozzám bújt. A holtidőben megnéztük a Lasse Gjersten videókat a YouTube-on. Nagyon tetszettek neki, sokat nevettünk. Közben elment hajat mosni is. Aztán amikor megszáradt elmentünk sétálni. Kimentünk a mólóra. Sajnos a felhős égbolt miatt nem volt olyan a Balaton mint lehetett volna. De azért így is szép volt. Főleg a csók a móló végén. Persze majdnem odafagytunk, de ez nem zavart minket. Azért így sem maradtunk sokáig, lassan hazasétáltunk. Nagyon jó volt újra a meleg lakásban lenni. Egyből el is mentünk zuhanyozni - külön-külön -, majd folytattuk a filmezést.

Amíg ő fürdött megoldottam, hogy az "ágyból" - a kihúzható kanapén aludtunk, mert a háló túl üres, nincs ott semmi technika - nézhessük a filmet a notimon. Így még jobb volt! Amikor a filmben is tisztázták, hogy milyen kapcsolatban is állnak egymással, én is rákérdeztem - újra. És ugyanazt a választ kaptam, mint előzőleg... egy pár vagyunk. És ez nekem új. És ez nekem jó. Nagyon jó. Vége a bizonytalanságnak. Az éjszaka egyébként hasonlóan telt mint az előző, csak még bensőségesebben. Még közelebb kerültünk egymáshoz. És egy keveset aludtunk is.

Vasárnap 13:32-kor keltünk. Muszáj volt, mert ment Kriszti vonata, amit így is majdnem lekéstünk. Nem volt időnk egy rendes csókot váltani, csak küldtünk egymásnak, és már el is indult a vonat. Természetesen az átszállások után mindig felhívtam, hogy minden rendben volt e. Este pedig msn-en is beszéltünk. Mint minden nap...

Furamód FuraLány nem hiányzik. Vagyis hiányzik, de az a tudat, hogy 23-án jön, és addig is minden nap beszélünk, csökkenti a hiányérzetemet. Természetesen jó lenne ha minden nap megölelhetném, megcsókolhatnám. De nem lehet. Amikor együtt vagyunk, akkor kell ezeket bepótolnunk. Ezért nem marad másra időnk. A következő hétvégét - ami több lesz, mint egy hétvége, mert a tervek szerint nem megy haza vasárnap - mondjuk már gőzerővel szervezem, de nem írok ide le semmit, mert Kriszti is olvassa. Legalábbis a lehetőség adott.

Bízok benne, hogy ez már elnyeri húgi tetszését, és nem lett olyan "izé".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.