Ki volt az a... z érdekes gondolkodású, aki ónosnak nevezte el? Én sokáig azt hittem, hogy tényleg ón van benne és attól csúszik. De ez már régen volt.

Elég "kalandos" volt a mai napom. Reggel jégpálya fogadott. Az egész járdát tükörjég borította. Ráadásul még mindig esett. Szerencsére nem nagyon. Arra azonban ez is elég volt, hogy amíg vártam a buszra - kb. 20 percig - összefüggő jégréteg alakuljon ki a kabátomon, a táskámon.

A megállóban elég kellemetlen látvány fogadott. Tömve volt. A buszok késtek, a nép torlódott. A mi buszunk volt az első, amelyik beért. Meg is rohanta a nép! Szerencsémre nem állt be a megállóba - mert bajos lett volna újra kikecmeregnie a főútra -, hanem az úton állt le, így nem kellett a tömegen átverekednem magam. Azokat akik csak Marcaliba mentek fel sem engedte, mivel így is tele volt már, és a másik busz pár perccel volt csak lemaradva. Marcaliig tehát tömegnyomi - azért nem volt ilyen súlyos -, de ott elégé kiürült, így a szokásos helyemen ülhettem. Ezen a héten vált szokásommá, hogy a kabátommal betakarózok... Nagyon jól lehet így aludni! Egészen Jádig jó is volt, ott azonban kénytelen voltam a másik pozíciót felvennem, mert kezdett kényelmetlen lenni. És a buszon sem nagyon volt már szabad hely, így fel kellett volna mindenképpen szabadítanom a mellettem lévő ülőhelyet is. egyébként majdnem nem jutottunk el Jádig. Öreglaknál a budapesti busz megadta magát. Nem volt hajlandó felmenni az emelkedőn, és nálunk is terjedni kezdett a hír, hogy mi sem kisértjük meg a szerencsénket. Végül mégis nekiszaladtunk... és hibátlanul vettük az akadályt!Kb. 45 perc késéssel meg is érkeztünk. (Igaz a busz majd csak 12 után indult tovább Pécsre. Addig ott állt.)

A tanfolyásnak már 11-kor vége volt. Örültem, mint majom a farkának, hogy a déli busszal simán hazamehetek. Még a korimat is megrendeltem. Krisztivel is beszéltem negyed órát telefonon. Minden jó... -nak tűnt, amíg le nem értem a buszpályaudvarra. Itt Imi közölte velem, hogy nem mennek a buszok bizonytalan ideig. 12 után nem sokkal megindultak ugyan, de az én 13:00-som nem, mivel baleset történt. Ezt persze nem közölték a jónéppel a hangosbemondón keresztül - ami talán nem is működik. Sebaj! Megyek a 13:40-sel. De az sem indul. És persze ezt sem mondták be. (Szinte biztos, hogy csak dísznek vannak a hangszórók.) Odamegyek az információhoz és megkérdeztem, hogy ugyan mikor megy a következő busz Marcaliba. 15:40-kor. Hogy az a...! Nem voltam ideges. Csak nagyon fáztam. És lassan meg is éheztem, ezért gondoltam egyet és meglátogattam a "törzshelyemet". Régen voltam már ott, már a pincér is más, és többféle kaja van. De én a szokásosat rendeltem: Mexikói pizza vastag tésztával. Nagyon jóllaktam vele. Még most sem vagyok éhes.

Szerencsére a 15:40 busz valóban elindult. De csak Marcaliig jött. Még nagyobb szerencsére nem kellett órákat várni - ezúttal Marcaliban -, hanem egyből volt csatlakozás. Ami azért is szerencse, mert előtte 2-3 busz el sem indult.

Foglaljuk tehát össze a mai nap tapasztalatait: "Jó" a tömegközlekedés! Természetesen tisztában vagyok vele, hogy tükörjégen nehéz dolog közlekedni. Még gyalogosan is. Nem is ezzel van a gond. Az utastájékoztatás. Igazán nem került volna nagy erőfeszítésbe, ha kicsivel több infót hintenek el. Ha nem kell fél órát szobrozni a buszra várva. Arra a buszra, ami el sem fog indulni. Bosszantó volt látni, hogy minden irányban beindult a közlekedés, csak pont felénk nem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.