Már megint el vagyok maradva. Nagyon...

FuraLány itt van velem Bmárián szerda óta. Eddig minden nagyon jó. Én minden nap megyek tanfolyásra. Ő addig az OTDK dolgozatához gyűjt lengyel blogokat. (A lengyel nyelvben előforduló neologizmusokról ír.) Reggel elég rossz felkelni, de ez van!... Igaz szerencsére csak 9-re kell bejárnunk, és így - mivel Bmárián vagyok, és van vonat - ráérek 6:27-kor kelni. Majdnem egy órával a rendes idő után. Persze így egy órával tovább kell maradnunk, ami  nem jó, mert csak fél ötre érek haza FuraLányhoz. Természetesen az lenne a legjobb ha el sem kéne mennem mellőle, de ez nem megoldható.

Eddig csak a szombati nap volt a miénk. Akkor tudtunk addig lustálkodni, ameddig akartunk. Igaz, hogy nagy-bevásárlást terveztem aznapra, de nem tudtunk időben felkelni. Kénytelenek voltunk hétfőn lerendezni. Ez még jobb is volt. Kváron egyszerűbb volt, nem kellett sokat gyalogolnunk. No persze így is eleget talpaltunk. Megmutattam neki a TMG-t - kívülről -, a kótert - szintén csak kívülről - és persze a sétálót. A vásárlás viccesre sikerült, ugyanis nem tud dönteni, így nem bízhattam rá a menü összeállítását. Sajnos a két vonat között a buszra ültünk. De nem volt gond. Legalább FuraLány láthatott még több tájat. Nagyon élvezte. Az egész utat végig csacsogta. Olyan imádnivaló volt... Kváron láttunk egyébként oszlopokon ragadt zászlókat mentő tűzoltókat is. Négyen utaztak a kocsi tetején és a zászlókat szedték be a villanyoszlopokról. A buszból FuraLány integetett is nekik. Ők meg visszaintegettek. Tiszta jó volt!

Vasárnap Kéthelyen ebédeltünk. Egy kicsit izgultam, hogy mégis milyen lesz. Szerencsére minden rendeben volt. Mindenkinek tetszett a másik. Anyuék egyöntetűen aranyosnak találták. Kis cserfesnek, aki nagyon illik hozzám, akivel látszik, hogy jól kijövünk. Most lehetne részletezni, hogy hogyan is zajlott a bemutatás... de úgy vélem, hogy ettől eltekintenék. Minden jó volt... és ez a lényeg!

Terv szerint szombaton Fonyódra megyünk. De majd meglátjuk. A héten valamikor korizni is el kéne mennünk. Terv szerint pénteken, de ennek még utána kell járni.

Most egyébként itt ül mellettem és köti a pingvines telefontartómat. Nagyon jó. Szeretem ezt a lányt. Nem lángoló szerelem, de akkor is fontos. És jó érzés. Jó érzés, mert viszonozzák!

Barbi ma kérdezte, hogy boldog vagyok e. Azt hiszem. Nem kitörően boldog, hanem stabilan boldog. Vagy nem is tudom. Úgy vélem én vagyok a saját boldogságom legnagyobb ellensége. Talán a sznobságom itt is kiütközik. FuraLány szép, nagyon szép, de nem a mostani ideált képviseli. És ez - legalábbis szerintem ez -egy kicsit visszafog. De mindegy! Majd ez is megváltozik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.