Volt. Most veszélyes-hulladék lerakó.

Évek óta nem voltam beteg. Olyan sok-sok év óta nem, hogy nem is emlékszem rá, hogy mikor. Erre most az lettem! Már megvettem a jegyeket a Kispál és a borz koncertre. Már a szobát is lefoglaltam. Már mindent szépen elterveztem, erre... Erre jól megbetegedtem!

Az egész csütörtök reggel kezdődött. Iszonyatosan fájt a fejem. (Egész éjjel szörnyen rosszul aludtam.) Már arra is gondoltam, hogy itthon maradok. Végül mégis bementem Kvárra. A buszon tudtam rendesen aludni, így a fejfájáson teljesen el is múlt. Az orrom viszont tovább folyt, és köhögtem is már. Tiszta jó volt! Írtam FuraLánynak, hogy mi a helyzet, és gondolja meg, hogy lejön e, mert nem szeretném ha elkapná. Azt válaszolta, hogy azért ő még szeretne lejönni. Egész estig nem is volt különösebb probléma. És igazából én este sem éreztem, de ő azt mondta, hogy lázas vagyok, mert nagyon forró a homlokom.

Péntek reggel semmi bajom nem volt. Napközben is egész jól voltam. FuraLány azért írt, hogy ha nem vagyok jól, akkor nem jön be korizni, hanem egyből menjek haza. Szerencsére erre nem volt szükség. A korizás nagyon jó volt. Bár elég sokan voltak, de nagyon jól csúszott a jég, és egyikőnk sem esett el. Sajnos a buszra sietni kellett, és ez nem volt éppen szerencsés FuraLány szempontjából semmiképp. Útközben találkoztunk Miki nénivel - a gimis biosz/kémia tanárnőmmel. Látszott rajta, hogy örült, hogy láthatott - pláne egy kislány oldalán, mivel az osztálytalálkozón még arra panaszkodtam, hogy nincs. A busz egyébként 30 percet késett, így nem is azzal mentünk - mivel tömve volt -, hanem egy másik busszal, ami menetrend szerint indult, a késővel egy időben. Vicces volt, mert ez bement Libickozmára is. Én még soha életemben nem jártam ott. Ez nem is csoda, hiszem zsáktelepülés. Este aztán megint "belázasodtam". 37,4 volt a "lázam". Belém akartam tömni egy kis lázcsillapítót, de szerencsére nem találtak.

Nem mondhatnám, hogy reggel jobban éreztem volna magamat. Persze nem is aludtunk olyan sokat. Semmihez nem volt kedvem, és erőm. Legszívesebben aludtam volna egész nap. Ennek az lett a következménye, hogy nem a koncertre mentünk, hanem az ügyeletre. Ott persze nem volt bent a doktornő, így az asszisztencia vizsgált meg. Meg is állapították szakszerűen, hogy valami vírusos izém van, és majd menjek be a háziorvosomhoz, de addig is vegyek be: lázcsillapítót, köptetőt, torok fertőtlenítőt, orrcseppet, multivitaminokat, ha kell akkor hányinger elleni akármit. Tutira mentek! Mindent felsoroltak. Valamelyik csak segít!... Én megelégedtem a lázcsillapítóval. Az "plusz" pont nekik, hogy nem tudták, hogy melyik gyógyszertár az ügyeletes! 2 darab van. Lényeg, hogy a szombati korizás, és koncertezés helyett alvás lett. FuraLánnyal lefeküdtünk aludni ebéd után. Nagyon jót tett! Aludtunk vagy 3-4 órát, de este 11-kor simán el tudtunk aludni.

Valentin-nap nem egészen úgy sikerült, mint ahogyan terveztem. Nagyon nem úgy! De így is jó volt. Együtt lehettem az én Kicsimmel, és ez a lényeg! És azt is nagyon jó volt látni, hogy mennyire aggódik értem. Úgy érzem, hogy ez a lány nagyon szeret engem... És lassan az én kételyeim is szertefoszlanak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.